1,3-Diklórbenzol |
|
IUPAC-név | 1,3-diklórbenzol |
Más nevek | m-diklórbenzol; meta-diklórbenzol |
Kémiai azonosítók |
CAS-szám | 541-73-1 |
PubChem | 10943 |
ChemSpider | 13857694 |
|
InChI |
---|
1/C6H4Cl2/c7-5-2-1-3-6(8)4-5/h1-4H | |
InChIKey | ZPQOPVIELGIULI-UHFFFAOYSA-N |
Kémiai és fizikai tulajdonságok |
Kémiai képlet | C6H4Cl2 |
Moláris tömeg | 147,00 g/mol |
Megjelenés | színtelen folyadék |
Sűrűség | 1,288 g/cm3 |
Olvadáspont | −22 és −25 °C között |
Forráspont | 172–173 °C |
Oldhatóság (vízben) | Insoluble |
Mágneses szuszceptibilitás | −83,19·10−6 cm3/mol |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az 1,3-diklórbenzol szerves vegyület, képlete C6H4Cl2, a három izomer diklórbenzol legritkábbika. Színtelen, vízben oldhatatlan folyadék. A benzol klórozásának kis mennyiségű melléktermékeként keletkezik, de célzottan is előállítható 3-klóranilinből Sandmeyer-reakcióval. A többi diklórbenzol magas hőmérsékleten végzett izomerizálása során is keletkezik.[1]
Jegyzetek
- ↑ U. Beck, E. Löser "Chlorinated Benzenes and other Nucleus-Chlorinated Aromatic Hydrocarbons" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, 2012, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.o06_o03
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1,3-Dichlorobenzene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.