Accademia di San Luca
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját! |
| Accademia di San Luca | |
 | |
| Alapítva | 1577 |
| Névadó | Lukács evangélista (ember) |
| Hely | Olaszország, Róma |
| Típus |
|
| Műemlékvédelmi besorolás | itáliai nemzeti emlék |
| Elhelyezkedése | |
  Accademia di San Luca Pozíció Róma térképén | |
 é. sz. 41° 54′ 06″, k. h. 12° 29′ 01″41.90166, 12.48358641.901660°N 12.483586°EKoordináták: é. sz. 41° 54′ 06″, k. h. 12° 29′ 01″41.90166, 12.48358641.901660°N 12.483586°E | |
 | |
| Az Accademia di San Luca weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Accademia di San Luca témájú médiaállományokat. | |
Az Accademia di San Luca Róma egyik nagy múltú képzőművészeti egyesülete, amely a festő, szobrász stb. kézművesek művésszé emelését tűzte ki célul.
Története
Az első olaszországi művészképzés az Accademia del Disegnón indult, amelyet 1563-ban I. Cosimo de’ Medici nagyherceg alapított Firenzében Giorgio Vasari festő-művészettörténész kezdeményezésére. Ellentétben a céhekkel, az Accademia del Disegnót független művészek alkották. Miután Vasari akadémiája feloszlott, Zuccari átvette annak ötleteit, és hasonló pedagógiai programot hozott létre az Accademia di San Lucában. Naprakész elméleti alapjait később, 1607-ben „Idea de' Pittori scultori ed architetti” című írásában jelentette meg.[1] Az Akadémiát 1577-ben XIII. Gergely pápa alapította. Eleinte művészek szövetségeként működött, majd 1593-ban Federico Zuccari sikeres festőművész oktatási intézménnyé alakította Federico Borromeo bíboros támogatásával.[2] Zuccari első elnökként megvalósította a képzőművészeti oktatás reformját. Az Akadémia névadója Lukács evangélista lett, aki a legenda szerint elsőként festette meg Szűz Mária portréját, s ennek alapján a festők védőszentjévé vált. Az oktatás és a nyilvános kiállítások hangsúlyozásával az Accademia di San Luca a modern akadémiák modelljévé vált. A legutóbbi, az intézmények által elfogadott szabályok között az Akadémia tagjai kollégiumainak szponzorálása volt, beleértve az irányelvek későbbi közzétételét is. Ezeknek a diskurzusoknak a terjesztése olyan eszköz lett, amely az intézményeket és bizonyos esztétikai elméleteket egységesítette. 1635-ben az Accademia di San Luca végül VIII. Orbán pápa hathatós támogatásával jött létre. Tagjai közé tartozott a legtöbb olasz és külföldi művész.
Másodlagos célként az Akadémia folytatta befolyásának és tagjai presztízsének bővítését, valamint a külső befolyástól való mentességet. Figyelemre méltó ebben az összefüggésben az Andrea Sacchi és Pietro da Cortona akadémikusok közötti vita. Utóbbi iskolája nem szerette az előbbiét. Inkább azon a véleményen volt, hogy a klasszikus művészet egyszerűségének és tisztaságának megőrzése érdekében a történelmi festészetnek alapos kidolgozottsággal kell rendelkeznie. Cortona iskolája viszont „csak a gyors festést preferálta”, ahogy Jacob Burckhardt 1855-ben írta a Ciceronéjában (Útmutató). Cortona hevesen elutasította ezt az elvet, hangsúlyozva, hogy meggyőződése szerint a nagy bonyolultságú festmények és a részletek sokasága jobb volt.
Az Accademia di San Luca 1872-ben „Királyi Akadémia” lett, és 1948 óta az Accademia Nazionale di San Luca nevet viseli. Jelenlegi székhelye a Piazza Accademia di San Lucán, a Palazzo Carpegna 16. századi épületében van. A Galleria dell'Accademia di San Lucában egyedülálló festmények és szobrok találhatók, köztük mintegy 500 portré, valamint kiváló rajzok gyűjteménye.
Az Akadémia elnökei, válogatás
Federico Zuccari utódai:
- Domenichino
- Agostino Ciampelli[3]
- Alessandro Algardi
- Giovanni Francesco Grimaldi
- Gianlorenzo Bernini
- Giovanni Francesco Romanelli
- Domenico Guidi
- Alessandro Turchi
- Pietro da Cortona
- Simon Vouet
- Charles Le Brun
- Anton Raphael Mengs
- Anton von Maron
- Antonio Canova
- Giuseppe de Fabris
- Vincenzo Camuccini
Irodalom
- Melchiorre Missirini: Romana Accademia di S. Luca finale alla morte di Antonio Canova, Róma, 1823
- Carlo Pietrangeli (szerk.): L'Accademia Nazionale di San Luca, Róma, 1974
Jegyzetek
- ↑ Meyers Enzyklopädisches Lexikon. Bibliographisches Institut, Lexikonverlag, Mannheim/Bécs/Zürich, 1975, 25. kötet, 776. o.
- ↑ Meyers Kleines Konversationslexikon. Bibliographisches Institut, Lipcse/Bécs, 7. kiadás, 1908–1910, 6. kötet, 950. o.
- ↑ The History of the Accademia di San Luca, c. 1590–1635: Documents from the Archivio di Stato di Roma: ASR, TNC, uff. 15, 1623, pt. I, vol. 95, fols. 321r–v, 326r
Források
- Encyclopedia Britannica: Academie of Art (angolul)
- Galleria Nazionale di San Luca (olaszul)
- Accademia San Luca Archiválva 2019. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (olaszul)
- The History of the Accademia di San Luca, c. 1590–1635: Documents from the Archivio di Stato di Roma (angolul)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Accademia di San Luca című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
