Bánffy Béla
Bánffy Béla | |
Született | 1831. október 23. Kolozsvár |
Elhunyt | 1888. november 20. (57 évesen)[1] Szeged |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | politikus |
Tisztsége |
|
Sírhelye | Házsongárdi temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy Béla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Losonczi báró Bánffy Béla (Kolozsvár, 1831. október 23. – Szentmihálytelek, 1888. november 20.) a képviselőház alelnöke.
Élete
Édesapja Bánffy Miklós főispán, főpohárnok, édesanyja Wesselényi Katalin volt. 11 éves korában a kolozsvári református kollégiumba került és ott tanult 1848-ig. Ekkor beállt a nemzetőrök közé. Karl von Urban 1848. szeptember 18-i Kolozsvár elleni támadásakor Baldácsy Antal Debrecenbe küldte többedmagával, s bár Mészáros Lázár hadügyminiszternél jelentkezett honvédnek, Csány László miniszter alatt tiszteletbeli fogalmazó lett a közlekedési minisztériumban. A szabadságharc után hazament. Amikor 1860-ban Mikó Imre gróf Erdély kormányzója lett, őt kormányszéki titkárrá nevezte ki. Anton von Schmerling alatt gróf Mikóval együtt leköszönt, és visszavonult vidéki birtokára. Az erdélyi ügyekről a bécsi Debatte-ba írt cikkeket, amiért a hatóság zaklatását kellett elviselnie. Ekkor Szilágy vármegyébe költözött, és itt élt. 1865-ben Kraszna vármegye főispánjává nevezték ki, mely pozíciójáról 1872-ben köszönt le. 1876-tól a képviselőház tagja volt, amely 1884-ben alelnökké is megválasztotta.
Művei
- Írt a Vadász- és Versenylapba (1867), utolsó éveiben a Pesti Hírlap vezércikkírója volt.
Önálló munkája:
- A közigazgatás reformjához négy czikk. Budapest, 1880. (Különnyomat az Ellenőr 1879. 334. 380. 431. és 442. sz.-ból.)
Származása
|
Jegyzetek
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
- Rövid életrajza: Sturm Albert (szerk.): Új országgyűlési almanach 1887–1892. Budapest, 1888. 173–174. oldal
- Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap