Bársonykotinga
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Phoenicircus nigricollis Swainson, 1832 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bársonykotinga témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bársonykotinga témájú kategóriát. |
A bársonykotinga (Phoenicircus nigricollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt William John Swainson francia ornitológus írta le 1832-ben.[3]
Előfordulása
Az Amazonas-medence nyugati részén, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 22-24 centiméter, testtömege 93 gramm.[3] Tollazata vörös és fekete, a hímnek élénkebb a színe.
Életmódja
Rovarokkal és gyümölcsökkel táplálkozik.
Természetvédelmi helyzete
Elterjedési területe rendkívül nagy, az egyedszáma viszont csökkenő. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
Külső hivatkozás
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
