Biszférikus koordináta-rendszer

A biszférikus koordináta-rendszer koordinátafelületei. A fókuszok 1 távolságra vannak a függőleges z-tengelytől. A piros önátmetsző tórusz a σ=45° koordinátafelület, a kék gömb a τ=0.5 koordinátafelület, és a sárga félsík a φ=60° koordinátafelület. A zöld tengely jelöli az a tengelyt, amihez a φ azimut viszonyítva van. A fekete pont a piros, kék és sárga felületek metszéspontja, melynek Descartes-koordinátái körülbelül (0,841; -1,456; 1,239)

A biszférikus koordináta-rendszer egy háromdimenziós koordináta-rendszer, ami a bipoláris koordináta-rendszerből származtatható a két fókuszt összekötő egyenes körüli forgatással. Ezzel a bipoláris koordináta-rendszer fókuszai megmaradnak pontoknak a biszférikus koordináta-rendszerben.

Definíció

A ( σ , τ , ϕ ) {\displaystyle (\sigma ,\tau ,\phi )} biszférikus koordináták leggyakrabban használt definíciója:

x = a   sin σ ch τ cos σ cos ϕ , y = a   sin σ ch τ cos σ sin ϕ , z = a   sinh τ ch τ cos σ , {\displaystyle {\begin{aligned}x&=a\ {\frac {\sin \sigma }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}\cos \phi ,\\y&=a\ {\frac {\sin \sigma }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}\sin \phi ,\\z&=a\ {\frac {\sinh \tau }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }},\end{aligned}}}

ahol egy P {\displaystyle P} pont σ {\displaystyle \sigma } koordinátája megegyezik az F 1 P F 2 {\displaystyle F_{1}PF_{2}} szöggel; a τ {\displaystyle \tau } koordináta pedig a fókuszoktól mért d 1 {\displaystyle d_{1}} és d 2 {\displaystyle d_{2}} hányadosának természetes logaritmusa:

τ = ln d 1 d 2 {\displaystyle \tau =\ln {\frac {d_{1}}{d_{2}}}}

Koordinátafelületek

A konstans σ {\displaystyle \sigma } -jú felületek különböző sugarú, egymást metsző tóruszok:

z 2 + ( x 2 + y 2 a ctg σ ) 2 = a 2 sin 2 σ {\displaystyle z^{2}+\left({\sqrt {x^{2}+y^{2}}}-a\operatorname {ctg} \sigma \right)^{2}={\frac {a^{2}}{\sin ^{2}\sigma }}}

melyek mind áthaladnak a fókuszokon, de nem metszik egymást. A konstans τ {\displaystyle \tau } -jú felületek különböző sugarú, egymást nem metsző gömbök, melyek körülveszik a fókuszokat:

( x 2 + y 2 ) + ( z a cth τ ) 2 = a 2 sh 2 τ {\displaystyle \left(x^{2}+y^{2}\right)+\left(z-a\operatorname {cth} \tau \right)^{2}={\frac {a^{2}}{\operatorname {sh} ^{2}\tau }}}

A konstans τ {\displaystyle \tau } -jú gömbök középpontja a z {\displaystyle z} -tengelyen helyezkedik el, míg a konstans σ {\displaystyle \sigma } -jú tóruszok középpontja az x y {\displaystyle xy} -síkban található.

Inverz képletek

Az inverz transzformációk képletei:

σ = arccos ( R 2 a 2 Q ) , τ = arsh ( 2 a z Q ) , ϕ = arctg ( y x ) , {\displaystyle {\begin{aligned}\sigma &=\arccos \left({\dfrac {R^{2}-a^{2}}{Q}}\right),\\\tau &=\operatorname {arsh} \left({\dfrac {2az}{Q}}\right),\\\phi &=\operatorname {arctg} \left({\dfrac {y}{x}}\right),\end{aligned}}}

ahol R = x 2 + y 2 + z 2 {\textstyle R={\sqrt {x^{2}+y^{2}+z^{2}}}} és Q = ( R 2 + a 2 ) 2 ( 2 a z ) 2 . {\textstyle Q={\sqrt {\left(R^{2}+a^{2}\right)^{2}-\left(2az\right)^{2}}}.}

Skálázási tényezők

A σ {\displaystyle \sigma } és τ {\displaystyle \tau } biszférikus koordináták skálázási tényezője megegyezik:

h σ = h τ = a ch τ cos σ {\displaystyle h_{\sigma }=h_{\tau }={\frac {a}{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}}

míg az azimut skálázási tényezője

h ϕ = a sin σ ch τ cos σ {\displaystyle h_{\phi }={\frac {a\sin \sigma }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}}

Eszerint az infinitezimális térfogatelem:

d V = a 3 sin σ ( ch τ cos σ ) 3 d σ d τ d ϕ {\displaystyle dV={\frac {a^{3}\sin \sigma }{\left(\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma \right)^{3}}}\,d\sigma \,d\tau \,d\phi }

és a Laplace-operátor:

2 Φ = ( ch τ cos σ ) 3 a 2 sin σ [ σ ( sin σ ch τ cos σ Φ σ ) + sin σ τ ( 1 ch τ cos σ Φ τ ) + 1 sin σ ( ch τ cos σ ) 2 Φ ϕ 2 ] {\displaystyle {\begin{aligned}\nabla ^{2}\Phi ={\frac {\left(\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma \right)^{3}}{a^{2}\sin \sigma }}&\left[{\frac {\partial }{\partial \sigma }}\left({\frac {\sin \sigma }{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}{\frac {\partial \Phi }{\partial \sigma }}\right)\right.\\[8pt]&{}\quad +\left.\sin \sigma {\frac {\partial }{\partial \tau }}\left({\frac {1}{\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma }}{\frac {\partial \Phi }{\partial \tau }}\right)+{\frac {1}{\sin \sigma \left(\operatorname {ch} \tau -\cos \sigma \right)}}{\frac {\partial ^{2}\Phi }{\partial \phi ^{2}}}\right]\end{aligned}}}

A további differenciáloperátorok, mint F {\displaystyle \nabla \cdot \mathbf {F} } és × F {\displaystyle \nabla \times \mathbf {F} } kifejezhetők a ( σ , τ ) {\displaystyle (\sigma ,\tau )} koordinátákkal úgy, hogy behelyettesítjük a skálázási tényezőket az ortogonális koordináta-rendszerek általános képleteibe.

Alkalmazások

A bipoláris koordináta-rendszer klasszikus alkalmazásai a parciális differenciálegyenletek megoldását segítik, például Laplace egyenletének megoldását, ahol is a bipoláris koordináták lehetővé teszik a változók szétválasztását. Azonban a a Heimholtz-egyenlet nem biztos, hogy szétválasztható ebben a koordináta-rendszerben.

Egy tipikus példa két különböző sugarú vezető gömb elektromos mezője.

Források

  • Morse PM, Feshbach H. Methods of Theoretical Physics, Part I. New York: McGraw-Hill, 665–666. o. (1953) 
  • Korn GA, Korn TM. Mathematical Handbook for Scientists and Engineers. New York: McGraw-Hill, 182. o. (1961) 
  • Zwillinger D. Handbook of Integration. Boston, MA: Jones and Bartlett, 113. o. (1992). ISBN 0-86720-293-9 
  • Moon PH, Spencer DE. Bispherical Coordinates (η, θ, ψ), Field Theory Handbook, Including Coordinate Systems, Differential Equations, and Their Solutions, corrected 2nd ed., 3rd print, New York: Springer Verlag, 110–112 (Section IV, E4Rx). o. (1988). ISBN 0-387-02732-7 
  • MathWorld description of bispherical coordinates

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bispherical coordinates című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.