Doh (település)
Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: doh (penész). |
Doh (Doh) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szilágy |
Község | Krasznahídvég |
Rang | falu |
Községközpont | Krasznahídvég |
Irányítószám | 457237 |
SIRUTA-kód | 142033 |
Népesség | |
Népesség | 194 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 239 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776, 22.71857647.329776°N 22.718576°EKoordináták: é. sz. 47° 19′ 47″, k. h. 22° 43′ 07″47.329776, 22.71857647.329776°N 22.718576°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Doh (románul Doh) falu Romániában, Szilágy megyében.
Fekvése
Szilágysomlyótól északra, Zálnok, Szilágydomoszló, Krasznahídvég és Kárásztelek közt fekvő település.
Nevének eredete
Doh nevét ószláv személynévnek tartják.
Története
Doh nevét az oklevelek 1338-ban említették először Doh néven, mint Kaloztelek és Adorjántelek közt fekvő helyet egy perrel kapcsolatban a váradi káptalan által Gál országbíró előtt folyt Kopasz Dezső és testvérei László, György, János és Miklós ellen. 1459-ben Csomafái Pál birtoka volt, aki azt elzálogosította Kémeri Andrásnak. 1532-ben Kémeri János utódai itteni birtokrészeiket Somlyói Báthory István erdélyi fejedelemnek adták el, később fiait Istvánt, Andrást és Kristófot is beiktatták a birtokba. 1609-ben Dobbtelke (Dohtelke) néven írták nevét. 1717-ben Szamosújlaki Rácz Jánosnak is volt itt puszta telke. 1795-ben Doh a tasnádi uradalomhoz tartozott, és mint Rákóczi birtokot a kincstár magának tartotta meg. 1733-ban 17 román család lakta a települést, 1750-ben 178 görögkatolikus lakosa volt. 1890-ben 517 magyar, 21 román, 480 egyéb nyelvű lakosából 2 római katolikus, 493 görögkatolikus, 8 református, 14 izraelita. A házak száma 113. Doh a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
Nevezetességek
Hivatkozások
Források
- Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 327–329. o. Online elérés
- Erdélyportál
- Földrajz-portál