Eszéki csata

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Eszék ostroma (egyértelműsítő lap)
Eszéki csata
Hadműveletek 1991-1992-ben Kelet-Szlavóniában
Hadműveletek 1991-1992-ben Kelet-Szlavóniában
Konfliktushorvátországi háború
Időpont1991. augusztus – 1992. június
HelyszínEszék
EredményHorvátország megtartja az irányítást Eszék felett
Szemben álló felek
Jugoszlávia Horvátország
Parancsnokok
Života Panić
Blagoje Adžić		 Branimir Glavaš
Karl Gorinšek
Szemben álló erők
Jugoszláv Néphadsereg
szerb félkatonai erők
Fehér sasok		Horvát Nemzeti Gárda
különleges rendőri alakulatok
horvát önkéntesek
Veszteségek
ismeretlen800 katona és polgári áldozat
Térkép
Eszéki csata (Horvátország)
Eszéki csata
Eszéki csata
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 33′ 36″, k. h. 18° 40′ 12″45.56, 18.6745.560000°N 18.670000°EKoordináták: é. sz. 45° 33′ 36″, k. h. 18° 40′ 12″45.56, 18.6745.560000°N 18.670000°E
Horvátországi háború

Rönkforradalom · Pakrác · Plitvicei-tavak · Kijevo · Boró · Zára · Split · Fullánk · Dálya · Labrador · Vukovár (gyilkosságok) (mészárlás) · Eszék · Gospić (mészárlás) · Kusonje · Károlyváros · Laktanyacsata · Varasd · Belovár · Zára · Šibenik · JNA hadjárat · Batinjani · Petrinya · Glina · Dubrovnik · Banski dvori · Široka Kula · Hosszúlovász · Baćin · Barcs · Saborsko · Pozsega · Otkos–10 · Papuk–91 · Erdőd · Dalmát csatornák · Kostrići · Škabrnja · Vance-terv · Forgószél · Paulin Dvor · Gornje Jame · Hurrikán–91 · Alfa · Atyina · Joševica · Bruška · Vrsar · Szarajevó · ECMM helikoptertragédia · Baranya · Jaguár · Sakál · Miljevci-fennsík · Tigris · Felszabadított föld · Konavle · Vlaštica · Maslenica · Medaki zseb · Tél ’94 · Z–4 terv · Ugrás–1  · Ugrás–2 · Villám · Zágráb · Nyár ’95 · Vihar · Misztrál–2 · Varivode

Minden fontos esemény időrendben · Szerbiai horvátüldözések

Sablon:Horvátországi háború hadjárat
  • m
  • v
  • sz

Az eszéki csata (horvátul: Bitka za Osijek) a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) által a horvátországi Eszék városa elleni tüzérségi támadás volt, amely a horvátországi háború idején 1991 augusztusától 1992 júniusáig zajlott. Az ágyúzás intenzitása 1991. november végén és decemberében tetőzött, majd miután a Vance-tervet elfogadták, 1992-ben csökkent. A bombázást a JNA gyalogos és páncélos egységeinek légicsapásokkal támogatott támadásai kísérték a városban lévő célpontok ellen, amelyek miközben a város lakosságának nagy része elmenekült, megközelítőleg 800 halálos áldozatot követelt. Horvát források becslése szerint Eszékre ebben az időszakban 6000 tüzérségi lövedéket lőttek ki.

Miután a JNA 1991. november 18-án elfoglalta Vukovárt, Eszék volt horvátországi hadjáratának következő célpontja. A 12. (újvidéki) hadtest alá rendelt JNA egységek, a Szerb Önkéntes Gárda támogatásával november végén és december elején szerény előretörést értek el, mely során több Eszéktől délre fekvő falut elfoglaltak, de összességében a Horvát Hadsereg sikeresen tartotta védelmi vonalait, megakadályozva a JNA nagyobb arányú előrenyomulását.

Az eszéki csata után a horvát hatóságok tizenhárom JNA tiszt ellen emeltek vádat civilek ellen elkövetett háborús bűnök miatt, de letartóztatásukra a mai napig nem került sor. A horvát hatóságok Eszék védelmének háborús parancsnokát, Branimir Glavašt és további öt személyt is megvádoltak a városban 1991-ben elkövetett háborús bűnökkel. Az ötüket elítélték, és nyolc és tíz év közötti börtönbüntetést kaptak, míg Glavaš ellen 2015 márciusától indult bírósági eljárás.

Előzmények

1990-ben, a horvát szocialisták választási vereségét követően az etnikai feszültségek tovább fokozódtak. A Jugoszláv Néphadsereg (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) elkobozta Horvátország területvédelmi fegyvereit (Teritorijalna obrana – TO), hogy minimalizálja a lehetséges ellenállást.[1] 1990. augusztus 17-én a fokozódó feszültség a horvátországi szerbek nyílt lázadásává fajult.[2]A lázadás Dalmácia hátországának Knin körüli, túlnyomórészt szerbek lakta területein[3], valamint a Lika, Kordun, Banovina régiók és Kelet-Horvátország egyes részein zajlott.[4] 1991 januárjában Szerbia Montenegró, valamint a szerbiai Vajdaság és Koszovó tartományok támogatásával kétszer is sikertelenül próbálkozott, hogy megszerezze a jugoszláv elnökség jóváhagyását a JNA bevetéséhez a horvát biztonsági erők leszerelésére.[5]

A szerb felkelők és a horvát különleges rendőrség között márciusban vívott vértelen összecsapás után[6] maga a JNA, Szerbia és szövetségesei támogatásával, kérte a szövetségi elnökséget, hogy adjon neki háborús jogosítványokat és hirdessen ki rendkívüli állapotot. A kérelmet 1991. március 15-én elutasították,[7] és a JNA Slobodan Milošević szerb elnök irányítása alá került 1991 nyarán, amikor a jugoszláv szövetség szétesésnek indult.[8] A hónap végére a konfliktus eszkalálódott, ami a háború első halálos áldozataihoz vezetett.[9] A JNA ezután közbelépett, hogy támogassa a felkelőket, és megakadályozza a horvát rendőrség beavatkozását.[7] Április elején a horvátországi szerb lázadás vezetői bejelentették, hogy az ellenőrzésük alatt álló területeket integrálják Szerbiával. Horvátország kormánya ezt az elszakadás aktusának tekintette.[10]

Az események lefolyása

A szemben álló erők

A JNA először 1991. július 3-án avatkozott be közvetlenül Horvátország ellen, kiűzve a horvát erőket Baranyából, az Eszék városától északra fekvő területekről,[11] valamint az Eszéktől keletre fekvő Erdődről, Almásról és Dályáról.[12] Az előrenyomulást szakaszos harcok követték Eszék, Vukovár és Vinkovce környékén.[13] Ezek során a JNA állásai több ponton megközelítették Eszék város határát.[14]

Az Eszék melletti JNA egységeket a 12. (újvidéki) hadtestnek[15] rendelték alá, amelyet Andrija Biorčević vezérőrnagy irányított.[16] Magában a városban a JNA-nak több laktanyája volt, amelyekben a 12. Proleter gépesített dandár és a 12. vegyes tüzérezred kapott helyet.[17] A 12. Proleter gépesített dandárból a JNA-nak egy maroknyi zászlóalja volt teljes harckészültségben.[18] A Nekcse és Belovár irányába tervezett nyugati offenzíva kiindulópontjaként Eszéket határozták meg.[15]

A térségben tartózkodó horvát erők formálisan a Karl Gorinšek ezredes vezette eszéki hadműveleti zóna parancsnokságának voltak alárendelve.[19] A gyakorlatban a város védelmét, amint az a Glavaš-perben a 2000-es években elhangzott információkból kiderült, Branimir Glavaš, az eszéki Nemzetvédelmi Hivatal akkori vezetője felügyelte. Glavaš hivatalosan 1991. december 7-én lett a városvédelem parancsnoka.[20]

A város ágyúzása

A JNA először 1991. július 31-én támadta meg Eszéket aknavetőtűzzel,[21] majd 1991. augusztus 19-én erősen bombázta a város központját.[22] A támadások északról, keletről és délről érkeztek,[23] magán Eszéken belül pedig az ott állomásozó JNA helyőrségei támogatták őket.[24] Szeptember 7–9-én a várostól három kilométerre délre fekvő Tényén a szerbek eredménytelenül támadtak.[25] A JNA helyőrségeit szeptember közepétől ostromolták a horvát erők. Miután 1991. szeptember 15-én elfoglaltak egy belvárosi laktanyát,[26] a megmaradt JNA helyőrség megpróbálta áttörni a laktanyát ostromló horvát csapatokat, és heves harcok után 1991. szeptember 17-én Eszéktől délre elérte a JNA állásait.[17] Az ágyúzás intenzitása ezt követően nőtt, és novemberben és decemberben érte el csúcspontját. Miután 1992 januárjában, a Vance-terv elfogadását követően tűzszünetet kötöttek, a tüzérségi támadások elmaradtak és szakaszossá váltak,[27] majd júniusra teljesen megszűntek.[23]

Csúcspontja idején a bombázás intenzitása elérte a percenkénti egy lövedéket is, [28] és a tüzérségi támadások hatását tetézték a jugoszláv légierő város elleni csapásai.[29] Horvát források szerint ebben az időszakban összesen 6000 tüzérségi lövedéket lőttek ki Eszékre.[30] A bombázás megkezdése előtt Eszék polgári lakossága 104  761fő volt és további 129 792 lakos élt az önkormányzathoz tartozó egyéb településeken.[31] Mivel a civilek elmenekültek a harcok elől a lakosság tényleges létszáma ennél lényegesen kevesebb volt. Becslések szerint november végére a lakosságnak csak körülbelül egyharmada maradt a városban,[32] egyes források pedig számukat még ennél is alacsonyabbra becsülik, ami arra utal, hogy a város lakossága a bombázás legintenzívebb időszakában mindössze 10 000 civilre csökkent.[33] Azok, akik a harcok során Eszéken maradtak, általában bombabiztos óvóhelyeken aludtak.[14]

A szárazföldi offenzíva

Miután a JNA és a szerb félkatonai egységek november 18-án elfoglalták Vukovárt, a JNA 12. hadteste a Szerb Belügyminisztérium által kiképzett Szerb Önkéntes Gárda félkatonai csapatai által támogatva[34][35] november 20-án Vinkovce és Eszék között megkezdte előrenyomulását.[34] Úgy tűnt, hogy Eszék városa a JNA következő célpontja,[36] amit később Života Panić tábornok, a JNA 1. katonai körzetének parancsnoka is megerősített.[37]

1991. november 21-én a JNA elfoglalta Stari Seleš, Novi Seleš és Ernestinovo falvakat, amelyek Eszéktől körülbelül tíz kilométerre délre találhatók. Három nappal később elfoglalták az Ernestinovótól öt kilométerre délre fekvő Szentlászlót. Ezek a fejlemények fenyegették Diakovárat, és Eszék lehetséges bekerítésére utaltak.[12] 1991. december 4-én Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának különmegbízottja Eszékre látogatott, hogy megvizsgálja a károkat.[38]

December elején a JNA szerény előrehaladást ért el, és 1991. december 5-én elfoglalta az Eszéktől hat kilométerre délre található Antalfalut.[12] Ugyanezen a napon a páncélozott JNA erők sikertelenül támadták meg a horvát 106. dandár állásait körülbelül két kilométerre keletre Eszéktől, a Drávanémeti közelében fekvő Rosinjača erdőben.[39] December 6-án a JNA kiszorította a horvát csapatokat Tényéről,[12] de az Eszék elleni további támadást a horvát hadsereg december 7-én visszaverte.[40] December 11-én a horvát erők behatoltak Paulin Dvor faluba, amely alig három kilométerre található nyugatra Ernestinovótól[12] [12], és 19 civilt (18 szerbet és egy magyart) kivégeztek.[41][42] A JNA öt nappal később, december 16-án visszafoglalta Paulin Dvort[12], és ismét megtámadta Eszéket.[43] A horvát védőknek sikerült megfékezni a támadást, bár a harcok Eszéktől délre 1992 januárjáig még folytatódtak.[34]

A Đavolja greda hadművelet

A JNA Eszéktől északra történő előretörése a város északi szélét szegélyező, a Dráva folyón átívelő keskeny hídfő horvát ellenőrzését fenyegette. December közepére a hídfő egy Eszékkel szemközti földsávra redukálódott, amely Podravlje és Tvrđavica külvárosi településeket foglalta magában. A fenyegetés elhárítása érdekében a horvát hadsereg december 17–18-án „Operacija Đavolja greda” (más néven Kopácsi rét) fedőnéven offenzívát indított. Az offenzíva, amelyben a 135. dandár 1. zászlóalja, a különleges erők „Frangepán” zászlóalja és az eszéki székhelyű „Orao” különleges rendőri egység részei, a Drávai folyami flotta, a 106. dandár tüzérsége[44] és a 4. pélmonostori rendőrállomás személyi állománya vett részt,[45] sikeresen tolta vissza a JNA erőit északra, a Dráva-holtágon túlra, amely körülbelül négy kilométerre Eszéktől északra található.[46] A JNA Kopács faluból is kivonult Dárda és Várdaróc irányába, de a horvát hadseregnek nem volt elegendő forrása a siker kiaknázására.[47] A horvátok az offenzívában nyolc halálos áldozatot veszítettek,[48] de a JNA észak felől Eszék felé tartó előrenyomulása megállt.[45]

Következmények

A bombázások következtében 1992 júniusáig megközelítőleg 800 ember vesztette életét.[27] A horvát függetlenségi háború végére, 1995-re összesen 1724 eszéki ember vesztette életét, köztük 1327 katona és 397 civil.[49] A háború alatt maga a város is nagy károkat szenvedett, a közvetlen károk nagy része az 1991–1992-es bombázás következményeként következett be.[50] A város által elszenvedett közvetlen háborús károkat összesen 1,3 milliárd USA dollárra becsülték.[51] A bombázások során a károkat rendszeresen 400 önkéntes rögzítette.[52]

Bár Eszék bombázásáról a média is beszámolt, a város újságírói úgy érezték, hogy a háborús eseményekhez képest indokolatlanul alacsony szintű médiavisszhangot kapott Horvátországban.[53] Az Eszék elleni támadásokat üdvözölte a Szerb Ortodox Egyház által kiadott „Pravoslavlje” című újság, amely a jelek szerint a független Horvátországot a második világháborús Független Horvát Állam által elkövetett mészárlások és koncentrációs táborok kontextusába helyezve, a „szent háború” részeként áldását adta a támadásra.[54]

A JNA 1992-ben kivonult Horvátországból, de továbbra is harcosokat és felszerelést adott a Krajinai Szerb Köztársaság hadseregének (ARSK), amely a korábban a JNA birtokában lévő területeket ellenőrizte.[55] Bár a Vance-terv alapján az Egyesült Nemzetek békefenntartói bevonultak a térségbe, és az ARSK nehézfegyvereinek nagy részét raktárakba gyűjtötték,[56] Eszéket a háború során időszakosan továbbra is bombázták. Az utolsó tüzérségi csapás a várost 1995 szeptemberében érte.[57] 1995 novemberében a horvát uralom helyreállítását biztosító Erdődi megállapodás révén megszűnt az ellenségeskedés a két fél között.[58]

2010 novemberében az akkori horvát elnök, röviddel azután, hogy szerb kollégája, Boris Tadić hivatalos bocsánatkérést adott ki a vukovári mészárlás miatt, Ivo Josipović is hivatalosan bocsánatot kért a Paulin Dvor-i vérengzésért.[41]

A háborús bűnösök felelősségre vonása

2008-ban a horvát hatóságok hivatalosan megvádolták Boro Ivanović ezredest, a JNA 12. Proleter gépesített dandárának parancsnokát és tizenkét másik JNA tisztet a polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnökkel. A vádak között szerepel 307 eszéki civil halála és további 171 civil megsebesítése, valamint legalább 1188 különböző építmény megsemmisítése a városban és a környező területeken. 2013-ban a vád alá helyezett tisztek mindegyike szabadlábon volt Szerbiában.[59]

2005-ben az Eszéki Kerületi Bíróság a Paulin Dvor-i gyilkosságokban való részvétele miatt 15 év börtönbüntetésre ítélte Nikola Ivanković volt horvát katonát. 2012-ben Enes Viteskovićot is elítélték az atrocitásban való részvétele miatt, ő tizenegy év börtönt kapott.[42]

A háború után tizenegy rendbeli gyilkosságért, egy gyilkossági kísérletért és egy szerb civil megkínzásáért, akit az 1991. szeptember 15-én feladott JNA laktanyában találtak, öt horvát harcost vádoltak meg és ítéltek el. Valamennyien öt és nyolc év közötti börtönbüntetést kaptak. Glavaš, akinek ügyét, ugyanazokért a bűncselekményekért velük együtt tárgyalták, tíz év börtönt kapott.[26][60] Mielőtt az ítélet 2009-ben jogerőre emelkedett, Glavaš a kiadatás elkerülése érdekében Bosznia-Hercegovinába menekült, ahol megkapta az állampolgárságot. Amikor végül Bosznia-Hercegovinában letartóztatták és bebörtönözték, büntetését nyolc évre mérsékelték, mely 2010-ben jogerőre emelkedett.[61] 2015 januárjában a horvát alkotmánybíróság a Horvátország Legfelsőbb Bírósága előtti új eljárásig hatályon kívül helyezte az ítéletet.[62] Január 20-án Glavašt kiengedték a mostari börtönből. 2015. február 1-jén, majdnem hat év távollét után Glavaš visszatért Eszékre, ahol valamivel több, mint egy hónap után (2015. március 5-én) ismét letartóztatták (immár hatodszor) és azzal a magyarázattal, hogy „az elsőfokú ítélet még érvényben van, amellyel Glavašt 10 év börtönbüntetésre ítélték” a remiteneci börtönbe szállították. Közvetlenül letartóztatása után Glavaš nyilvánosan bejelentette, hogy éhségsztrájkot kezd, és letartóztatásának teljes 27 napján folytatta éhségsztrájkját, majd 2015. március 31-én a zágrábi megyei bíróság határozatával szabadlábra helyezték. Több perújítás után pere 2021. július 5-én indult újra a Zágráb Megyei Bíróság előtt.

Jegyzetek

  1. ↑ Hoare 2010, 117. o.
  2. ↑ Hoare 2010, 118. o.
  3. ↑ The New York Times 19 August 1990.
  4. ↑ Woodward 1995, 170. o.
  5. ↑ Hoare 2010, 118–119. o.
  6. ↑ Ramet 2006, 384–385. o.
  7. ↑ a b Hoare 2010, 119. o.
  8. ↑ Sell 2002, 373. o.
  9. ↑ The New York Times 3 March 1991.
  10. ↑ The New York Times 2 April 1991.
  11. ↑ Ramet 2006, 397. o.
  12. ↑ a b c d e f Marijan 2012a, 111. o.
  13. ↑ CIA 2002, 93. o.
  14. ↑ a b The Washington Post 6 September 1991.
  15. ↑ a b Marijan 2012b, 261. o.
  16. ↑ Vreme 7 September 2006.
  17. ↑ a b CIA 2002b, 103. o.
  18. ↑ Marijan 2003, note 20.
  19. ↑ Slobodna Dalmacija 8 November 2003.
  20. ↑ Slobodna Dalmacija 26 October 2006.
  21. ↑ Libal 1997, 30. o.
  22. ↑ Libal 1997, 38. o.
  23. ↑ a b Ramsbotham, Miall & Woodhouse 2011, 308, 310. o.
  24. ↑ Mesić 2004, 233. o.
  25. ↑ CIA 2002b, 86. o.
  26. ↑ a b Nacional 24 October 2006.
  27. ↑ a b Jegen 1996, 14. o.
  28. ↑ Bailey 2004, 435. o.
  29. ↑ Ramet 2006, 409. o.
  30. ↑ Nacional 27 April 2012.
  31. ↑ Andraković & Jukić 2009, 31. o.
  32. ↑ Los Angeles Times 26 November 1991.
  33. ↑ Ramsbotham, Miall & Woodhouse 2011, 308. o.
  34. ↑ a b c CIA 2002, 101–102. o.
  35. ↑ Macdonald 2002, 104. o.
  36. ↑ Ahrens 2007, 117. o.
  37. ↑ CIA 2002b, 208. o.
  38. ↑ The Washington Post 4 December 1991.
  39. ↑ Glas Slavonije 6 December 2012.
  40. ↑ Los Angeles Times 9 December 1991.
  41. ↑ a b BBC 4 November 2010.
  42. ↑ a b B92 11 December 2011.
  43. ↑ Fraser 17 December 1991.
  44. ↑ SIB.hr 23 December 2013.
  45. ↑ a b Bajto 18 December 2011.
  46. ↑ Pejić 19 December 2014.
  47. ↑ Alilović 18 December 2014.
  48. ↑ Zelenić 18 December 2014.
  49. ↑ HRT 28 June 2012.
  50. ↑ Pavičić 2009, 150. o.
  51. ↑ Pavičić 2009, 154. o.
  52. ↑ Pavičić 2009, 153. o.
  53. ↑ Mercier 1995, 135. o.
  54. ↑ Ramet 2006, 400. o.
  55. ↑ Armatta 2010, 216. o.
  56. ↑ CIA 2002, 107. o.
  57. ↑ Večernji list 16 November 2011.
  58. ↑ Ramet & Matić 2007, 46. o.
  59. ↑ Blic 17 November 2008.
  60. ↑ Nacional 8 May 2009.
  61. ↑ Nacional 28 September 2010.
  62. ↑ Jurasić 12 January 2015.

Források

Könyvek
  • Ahrens, Geert-Hinrich. Diplomacy on the Edge: Containment of Ethnic Conflict and the Minorities Working Group of the Conferences on Yugoslavia. Washington, D.C.: Woodrow Wilson Center Press (2007). ISBN 978-0-8018-8557-0 
  • Armatta, Judith. Twilight of Impunity: The War Crimes Trial of Slobodan Milosevic. Durham, North Carolina: Duke University Press (2010). ISBN 978-0-8223-4746-0 
  • Bailey, Jonathan B. A.. Field Artillery and Firepower. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (2004). ISBN 978-1-59114-029-0 
  • Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4. OCLC 50396958 
  • Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan battlegrounds: a military history of the Yugoslav conflict, 1990–1995, Volume 2. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4 
  • Hoare, Marko Attila. The War of Yugoslav Succession, Central and Southeast European Politics Since 1989. Cambridge, England: Cambridge University Press, 111–136. o. (2010). ISBN 978-1-139-48750-4 
  • Libal, Michael. Limits of Persuasion: Germany and the Yugoslav Crisis, 1991–1992. Westport, Connecticut: Greenwood Publishing Group (1997). ISBN 978-0-275-95798-8 
  • Mesić, Stjepan. The Demise of Yugoslavia: A Political Memoir. Budapest, Hungary: Central European University Press (2004). ISBN 978-963-9241-81-7 
  • Democratic Transition in Croatia: Value Transformation, Education & Media. College Station, Texas: Texas A&M University Press (2007). ISBN 978-1-58544-587-5 
  • Jegen, Mary Evelyn. Sign of Hope: the Center for Peace, Nonviolence and Human Rights in Osijek. Uppsala, Sweden: Life & Peace Institute (1996). ISBN 978-91-87748-34-9 
  • Macdonald, David Bruce. Balkan Holocausts?: Serbian and Croatian Victim Centered Propaganda and the War in Yugoslavia. Manchester, England: Manchester University Press (2002). ISBN 978-0-7190-6467-8 
  • Mercier, Michèle. Crimes Without Punishment: Humanitarian Action in Former Yugoslavia. Basingstoke, England: Palgrave Macmillan (1995). ISBN 978-0-7453-1080-0 
  • Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918–2006. Bloomington, Indiana: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8 
  • Contemporary Conflict Resolution. Cambridge, England: Polity (2011). ISBN 978-0-7456-4973-3 
  • Sell, Louis. Slobodan Milosevic and the Destruction of Yugoslavia. Durham, North Carolina: Duke University Press (2002). ISBN 978-0-8223-3223-7 
  • Woodward, Susan L.. Balkan Tragedy: Chaos and Dissolution after the Cold War. Washington, D.C.: Brookings Institution Press (1995). ISBN 9780815722953 
Szakcikkek
  • (2009. december 1.) „Dinamika stanovništva grada Osijeka od 1857. do 2001. godine” (horvát nyelven). Annals of the Institute for Scientific and Art Research in Osijek (25), 23–45. o, Kiadó: Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia. ISSN 1332-456X.  
  • Marijan, Davor (2003. december 1.). „"Jedinstvo" – Posljednji ustroj JNA” (horvát nyelven). Polemos: Journal of Interdisciplinary Research on War and Peace 6 (11–12), 11–47. o, Kiadó: Croatian Sociological Association and Jesenski & Turk Publishing House. ISSN 1331-5595.  
  • Marijan, Davor (2012. május 1.). „The Sarajevo Ceasefire – Realism or strategic error by the Croatian leadership?”. Review of Croatian History 7 (1), 103–123. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 1845-4380.  
  • Marijan, Davor (2012. november 1.). „Zamisao i propast napadne operacije Jugoslavenske narodne armije na Hrvatsku u rujnu 1991. godine” (horvát nyelven). Journal of Contemporary History 44 (2), 251–275. o, Kiadó: Croatian Institute of History. ISSN 0590-9597.  
  • Pavičić, Marta (2009. december 1.). „Ratne štete kao posljedica Domovinskog rata i njihov utjecaj na razvoj Osijeka” (horvát nyelven). Annals of the Institute for Scientific and Art Research in Osijek (25), 149–164. o, Kiadó: Croatian Academy of Sciences and Arts. ISSN 1332-456X.  
Tudósítások
  • Alilović, Saša: 23. godine od Đavolje grede (horvát nyelven). Radio Baranja, 2014. december 18. [2020. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  • Bajto, Amoreta: Đavolja greda (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2011. december 18.
  • Serb leader Tadic apologises for 1991 Vukovar massacre. BBC, 2010. november 4.
  • 21 years since massacre of civilians in Croatia. B92, 2012. december 11.
  • Bajto, Amoreta: Dan osječkih branitelja: "Opća opasnost" večeras (horvát nyelven). Horvát Rádió és Televízió, 2012. június 28. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
  • „Optužnica protiv 13 oficira JNA zbog razaranja Osijeka”, Blic , 2008. november 17.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (szerb nyelvű) 
  • Čizmić, Martina. „Branimir Glavaš uhićen i odveden u pritvor u Drinovcima”, Nacional , 2010. szeptember 28.. [2010. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Cvitić, Plamenko. „Srbe ubijala somborska skupina”, Nacional , 2006. október 24.. [2012. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Đuričić, Vuk. „Smrt je stizala crvenim Yugom”, Slobodna Dalmacija , 2006. október 26.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Đuričić, Vuk. „Transport kostiju”, Slobodna Dalmacija , 2003. november 8.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Engelberg, Stephen. „Belgrade Sends Troops to Croatia Town”, The New York Times , 1991. március 3.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Fraser, John. „EC Agrees a Compromise Deal over Yugoslavia: Pressure from Bonn Speeds up Support for Breakaway Regions”, The Herald (Glasgow) , 1991. december 17. 
  • Harden, Blaine. „Besieged Croatian City Groans Under Shelling; Serb Guerrillas Press Attack on Osijek”, The Washington Post , 1991. szeptember 6.. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 18.) 
  • Janić, Adelina: Obilježena 21. obljetnica akcije "Đavolja greda" (horvát nyelven). Baranja Medija, 2012. december 17. [2015. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 15.)
  • Jurasić, Marinko. „Ustavni sud ukinuo osuđujuću presudu Vrhovnog suda Branimiru Glavašu”, Večernji list , 2015. január 12. (horvát nyelvű) 
  • „HDSSB se neće odreći zločinca”, Nacional , 2012. április 27.. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Pejić, Darko. „Prisjećanje na uspješnu akciju Đavolja greda”, Glas Slavonije , 2014. december 19. (horvát nyelvű) 
  • Rački-Kristić, Željka. „HNK gorio pod granatama. "Gledali smo u zgradu kao u pokojnika"”, Večernji list , 2011. november 16.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • „Roads Sealed as Yugoslav Unrest Mounts”, The New York Times , 1990. augusztus 19.. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Skidamo prašinu: Vojno-redarstvena akcija Đavolja greda (horvát nyelven). SIB.hr portal, 2013. december 23.
  • „Scattered Shelling Mars Latest Yugoslav Cease-Fire”, Los Angeles Times , 1991. november 26.. [2012. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Silber, Laura. „Vance Inspects Damage in Besieged Croatian City”, The Washington Post , 1991. december 4.. [2012. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 18.) 
  • Sudetic, Chuck. „Rebel Serbs Complicate Rift on Yugoslav Unity”, The New York Times , 1991. április 2.. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  • Šimičević, Hrvoje. „Glavaš osuđen na 10 godina zatvora, Šišljagić i HDSSB ga skrivaju”, Nacional , 2009. május 8.. [2009. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Švarm, Filip. „Dete Službe”, Vreme , 2006. szeptember 7.. [2012. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (szerb nyelvű) 
  • „Vance Reportedly Makes Gains on Peacekeepers for Croatia”, Los Angeles Times , 1991. december 9. 
  • Vukotić, Mirko. „Hrvatska ne može, neće i ne smije zaboraviti svoje junake, rekao je ministar”, Glas Slavonije , 2012. december 6.. [2013. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (horvát nyelvű) 
  • Zelenić, Ksenija: Godišnjica akcije "Đavolja greda" (horvát nyelven). Croatian Radiotelevision, 2014. december 18. [2022. január 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 1.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Osijek című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • történelem Történelemportál
  • Horvátország Horvátországportál
  • hadtudomány Hadtudomány-portál