Fürge cselle

Fürge cselle
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Pontyfélék (Cyprinidae) Alcsalád: Leuciscinae Nem: Phoxinus Rafinesque, 1820 Faj: P. phoxinus
Tudományos név
Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák Cyprinus aphya Linnaeus, 1758 Cyprinus chrysoprasius Pallas, 1814 Cyprinus galian Gmelin, 1789 Cyprinus isetensis Georgi, 1775 Cyprinus lumaireul Schinz, 1840 Cyprinus morella Leske, 1774 Cyprinus phoxinus Linnaeus, 1758 Cyprinus rivularis (Pallas, 1773) Leuciscus phoxinus (Linnaeus, 1758) Phoxinus csikii Hankó, 1922 Phoxinus czekanowskii sedelnikowi (non Berg, 1908) Phoxinus laevis Fitzinger, 1832 Phoxinus laevis balchaschana Kessler, 1879 Phoxinus laevis mikrosquamatus (non Kashchenko, 1899) Phoxinus laevis ujmonensis (non Kashchenko, 1899) Phoxinus lumaireul (Schinz, 1840) Phoxinus marsilii Heckel, 1836 Phoxinus phoxinus carpathicus Popescu Gorj & Dumitriu, 1950 Phoxinus phoxinus colchicus (non Berg, 1910) Phoxinus phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758) Phoxinus phoxinus strandjae (non Drensky, 1926) Phoxinus rivularis (Pallas, 1773) Phoxinus saposchnikowi (non Kashchenko, 1899) Phoxinus varius Perty, 1832 Phoxynus montanus Ogérien, 1863 Salmo rivularis Pallas, 1773
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fürge cselle témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge cselle témájú kategóriát.

A fürge cselle (Phoxinus phoxinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.^[1]

A Phoxinus csontoshal-nem típusfaja.

Európai viszonylatban egyre jobban sebezhető fajnak tartják, hiszen érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Hazai állománya is fogyatkozóban van emiatt. Gazdasági jelentősége nincs, azonban élőhelyein bőséges táplálékot kínál a pisztrángoknak, a péreknek és a domolykóknak. Társas életmódot folytató halfaj, még a patakok szűkös vízterében is rajokba tömörül.

A fürge cselle Európában majdnem mindenhol elterjedt délen a Pireneusokig és a Balkán-félszigetig bezárólag. Ezenkívül Ázsia északi részén is honos a Bering-tengerig, az északi-sarkvidék régióiban azonban már nem fordul elő. A fürge cselle állománya elterjedési területének nagy részén stabil, a vízszennyeződés azonban erősen veszélyezteti állományát. Hazánkban főként hegy- és dombvidéki patakokban található meg az alföldi folyórészeken a vízszennyeződés miatt már nem fordul elő.^[2][3]

Az állat hossza 7–10, néha akár 14 centiméter is. A nőstény nagyobb, mint a hím. Teste erősen nyújtott, csaknem kerekded, csak a faroknyél lapított oldalról. Szájrése kicsi, végállású. Pikkelyei kicsinyek, 80–90 van egy hosszanti sorban; oldalvonala többnyire nem teljes, a test közepe után megszakad. Hátúszója és farok alatti úszója 10–10 sugarú. Garatfogai kétsorosak, 2.5–5(4).2. Háta és oldala gyakran olajzöld, gyakran sötét keresztsávokkal, oldala bronzos-fémes csillogású, hasa halványsárga vagy fehéres színű. A hím az ívási időszakban vörösesre színeződik, és fején fehér dudorok nőnek. Ezt nevezik dorozsmának vagy más néven nászkiütésnek. A nőstény az ívási időszakban könnyen felismerhető kemény, ikrákkal teli hasáról. A fürge cselle két érzékszervvel: hallószervével és oldalvonal szervével érzékeli a rezgéseket.^[3][4] 38-40 csigolyája van.

A fürge cselle társas lény. Sekély, hideg vizek lakója. Kavicsos medrű, oxigéndús folyóvizeket és tavakat kedveli. Táplálékát csapatokban keresi, melyet vízben élő gerinctelenek, például férgek, rovarlárvák, rákok, vízre hullott repülő rovarok és egyes növényi anyagok gyengébb növényi hajtások alkotják. Táplálkozáskor képes az állkapcsát előre tolni. Kedvelt étke a rablóhalaknak, de egyik nagy ellensége mégis a jégmadár.^[3][4]

Az ivarérettséget 1–2 éves korban éri el. Az ívási időszak áprilistól júliusig tart. Ekkor, a folyókban élők csapatosan felvonulnak a patakokban, míg a tavakban élők a partok közelébe húzódnak. A hímek oldala sötét zöldes-feketére, a hasuk vörösre színeződik. A nőstény kis csomókba akár 1 000 halványsárga, nyálkával bevont ikrát rak le a folyóágyba, ahol azok kövekre, kavicsokra vagy vízinövényekre tapadnak, és a hím megtermékenyíti őket. Az ikra átmérője 1–1,3 milliméter. A lárvák körülbelül egy hét múlva kelnek ki.^[3][4]

A képeken jól látható, hogy társas életmódot folytat és apró termetű faj.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
• Fürge cselle - Phoxinus phoxinus. greenfo.hu. [2007. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
• Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758) FishBase
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
• Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 323.