Fürge cselle

Fürge cselle
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 2 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Phoxinus
Rafinesque, 1820
Faj: P. phoxinus
Tudományos név
Phoxinus phoxinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus aphya Linnaeus, 1758
  • Cyprinus chrysoprasius Pallas, 1814
  • Cyprinus galian Gmelin, 1789
  • Cyprinus isetensis Georgi, 1775
  • Cyprinus lumaireul Schinz, 1840
  • Cyprinus morella Leske, 1774
  • Cyprinus phoxinus Linnaeus, 1758
  • Cyprinus rivularis (Pallas, 1773)
  • Leuciscus phoxinus (Linnaeus, 1758)
  • Phoxinus csikii Hankó, 1922
  • Phoxinus czekanowskii sedelnikowi (non Berg, 1908)
  • Phoxinus laevis Fitzinger, 1832
  • Phoxinus laevis balchaschana Kessler, 1879
  • Phoxinus laevis mikrosquamatus (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus laevis ujmonensis (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus lumaireul (Schinz, 1840)
  • Phoxinus marsilii Heckel, 1836
  • Phoxinus phoxinus carpathicus Popescu Gorj & Dumitriu, 1950
  • Phoxinus phoxinus colchicus (non Berg, 1910)
  • Phoxinus phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758)
  • Phoxinus phoxinus strandjae (non Drensky, 1926)
  • Phoxinus rivularis (Pallas, 1773)
  • Phoxinus saposchnikowi (non Kashchenko, 1899)
  • Phoxinus varius Perty, 1832
  • Phoxynus montanus Ogérien, 1863
  • Salmo rivularis Pallas, 1773
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fürge cselle témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge cselle témájú kategóriát.

A fürge cselle (Phoxinus phoxinus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó védett faj.[1]

A Phoxinus csontoshal-nem típusfaja.

Európai viszonylatban egyre jobban sebezhető fajnak tartják, hiszen érzékenyen reagál a környezeti változásokra. Hazai állománya is fogyatkozóban van emiatt. Gazdasági jelentősége nincs, azonban élőhelyein bőséges táplálékot kínál a pisztrángoknak, a péreknek és a domolykóknak. Társas életmódot folytató halfaj, még a patakok szűkös vízterében is rajokba tömörül.

Előfordulása

A fürge cselle Európában majdnem mindenhol elterjedt délen a Pireneusokig és a Balkán-félszigetig bezárólag. Ezenkívül Ázsia északi részén is honos a Bering-tengerig, az északi-sarkvidék régióiban azonban már nem fordul elő. A fürge cselle állománya elterjedési területének nagy részén stabil, a vízszennyeződés azonban erősen veszélyezteti állományát. Hazánkban főként hegy- és dombvidéki patakokban található meg az alföldi folyórészeken a vízszennyeződés miatt már nem fordul elő.[2][3]

Megjelenése

Az állat hossza 7–10, néha akár 14 centiméter is. A nőstény nagyobb, mint a hím. Teste erősen nyújtott, csaknem kerekded, csak a faroknyél lapított oldalról. Szájrése kicsi, végállású. Pikkelyei kicsinyek, 80–90 van egy hosszanti sorban; oldalvonala többnyire nem teljes, a test közepe után megszakad. Hátúszója és farok alatti úszója 10–10 sugarú. Garatfogai kétsorosak, 2.5–5(4).2. Háta és oldala gyakran olajzöld, gyakran sötét keresztsávokkal, oldala bronzos-fémes csillogású, hasa halványsárga vagy fehéres színű. A hím az ívási időszakban vörösesre színeződik, és fején fehér dudorok nőnek. Ezt nevezik dorozsmának vagy más néven nászkiütésnek. A nőstény az ívási időszakban könnyen felismerhető kemény, ikrákkal teli hasáról. A fürge cselle két érzékszervvel: hallószervével és oldalvonal szervével érzékeli a rezgéseket.[3][4] 38-40 csigolyája van.

Életmódja

A fürge cselle társas lény. Sekély, hideg vizek lakója. Kavicsos medrű, oxigéndús folyóvizeket és tavakat kedveli. Táplálékát csapatokban keresi, melyet vízben élő gerinctelenek, például férgek, rovarlárvák, rákok, vízre hullott repülő rovarok és egyes növényi anyagok gyengébb növényi hajtások alkotják. Táplálkozáskor képes az állkapcsát előre tolni. Kedvelt étke a rablóhalaknak, de egyik nagy ellensége mégis a jégmadár.[3][4]

Szaporodása

Az ivarérettséget 1–2 éves korban éri el. Az ívási időszak áprilistól júliusig tart. Ekkor, a folyókban élők csapatosan felvonulnak a patakokban, míg a tavakban élők a partok közelébe húzódnak. A hímek oldala sötét zöldes-feketére, a hasuk vörösre színeződik. A nőstény kis csomókba akár 1 000 halványsárga, nyálkával bevont ikrát rak le a folyóágyba, ahol azok kövekre, kavicsokra vagy vízinövényekre tapadnak, és a hím megtermékenyíti őket. Az ikra átmérője 1–1,3 milliméter. A lárvák körülbelül egy hét múlva kelnek ki.[3][4]

Galéria

A képeken jól látható, hogy társas életmódot folytat és apró termetű faj.

Fürge csellék Prágából "Subaqueous Vltava"
Fürge cselle raj
Nagyszámban összeverődött fürge cselle raj
Egy akváriumban készített közeli kép

Jegyzetek

  1. Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758). ITIS report. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  2. Védett halaink 2. mohosz.hu. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. a b c d Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
  4. a b c Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 

További információk

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  • Fürge cselle - Phoxinus phoxinus. greenfo.hu. [2007. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 5.)
  • Phoxinus phoxinus (Linnaeus, 1758) FishBase
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 323.
Sablon:Védett halak
  • m
  • v
  • sz
Védett és fokozottan védett halak
Halfaj neve Latin név Természetvédelmi érték (Ft)
Fokozottan védett halak
Dunai ingola Eudontomyzon mariae 100 000
Dunai galóca Hucho hucho 100 000
Lápi póc Umbra krameri 100 000
Magyar bucó Zingel zingel 100 000
Német bucó Zingel streber 100 000
Petényi-márna, magyar márna Barbus peloponnesius 100 000
Tiszai ingola Eudontomyzon danford 250 000
Védett halak
Állas küsz Chalcalburnus chalcoides 10 000
Botos kölönte Cottus gobio 10 000
Cifra kölönte Cottus poecilopus 10 000
Dunai hering Caspialosa kessleri 2000
Felpillantó küllő Gobio uranoscopus 50 000
Fenékjáró küllő Gobio gibio 2000
Fürge cselle Phoxinus phoxinus 2000
Gyöngyös koncér Rutilus frisii 2000
Halványfoltú küllő Gobio albipinnatus 10 000
Homoki küllő Gobio kessleri 10 000
Kövi csík Noemacheilus barbatulus 2000
Kurta baing Leucaspius delineatus 2000
Leánykoncér Rutilis pigus 10 000
Pénzes pér Thymallus thymallus 10 000
Réti csík Misgurnus fossilis 2000
Selymes durbincs Gymnocephalus schraetze 10 000
Sima tok Acipenser nudiventris 10 000
Sőregtok Acipenser stellatus 10 000
Sujtásos küsz Albunoides bipunctatus 2000
Széles durbincs Gymnocephalus balon 2000
Szivárványos ökle Rhodeus sericeus 2000
Tarka géb Proterorhinus semilunaris 2000
Kőfúró csík, törpecsík Sabanajewia aurata 2000
Vágó csík Cobitis teania 2000
Vágótok Acipenser gueldenstaedti 10 000
Vaskos csabak Leuciscus souffia 10 000
Viza Huso huso 10 000
Taxonazonosítók
  • Halak A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap