Festő pipitér

Festő pipitér
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Pipitér (Anthemis)
Faj: A. tinctoria
Tudományos név
Anthemis tinctoria
L., 1753.
Szinonimák

Cota tinctoria (L.) J. Gay ex Guss.

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Festő pipitér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festő pipitér témájú médiaállományokat és Festő pipitér témájú kategóriát.

A festő pipitér (Anthemis tinctoria) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj.

Származása, elterjedése

Európában és Nyugat-Ázsiában honos, így hazánkban is. Észak felé egészen Skandináviáig hatol. Angliába és az Egyesült Államokba úgy hurcolták be.

Felépítése, megjelenése

Bokrosan növekedő, többnyire 20–50 cm magas, ritkábban akár 60–70 cm-re is megnövő, gyengén szőrös szárú gyomnövény.

Szárnyasan osztott lomblevelei elliptikusak, többnyire ülők, gyéren szőrösek, a fonákjuk szürkészöld. A szeletek lándzsásak, előre néző fogakkal.

Virágzata hosszú kocsányon fejlődő, mintegy 3 cm széles, magányos fészkekből áll. A vacok félgömb alakú, a pelyvalevelek lándzsásak, a fészekpikkelyek nemezesen szőrösek. A 12–25, aranysárga nyelves virág legfeljebb 10 mm hosszú. A csöves virágok hímnősek, öt összeforrt sziromlevéllel – porzólevelük is öt van. A magház alsó állású.

A 2–4 mm hosszú kaszattermések kopaszok, mindkét oldalukon 5–7 hosszanti bordával.

Életmódja, termőhelye

Kétéves vagy évelő.

Fénykedvelő pionír növény. Hazánk domb- és hegyvidékein leginkább száraz réteken, szántóföldeken, utak mentén, töltéseken, rézsűkön nő. A száraz, nyáron meleg, humuszban szegény, sekély rétegű, homokos vagy köves talajokon is jól fejlődik. Az agyagos, kötött talajon nem él meg. A szárazságot jól tűri. Árnyékos helyen nem él meg, a sós tengerparti levegőt jól viseli.

Júniustól egészen augusztusig virágzik; öntermékeny, rovarok porozzák be. Magvai augusztustól szeptemberig érnek be.

Felhasználása

Régebben festőnövénynek használták (timsóval pácolt virágaiból sárga festéket nyertek); újabban sziklakertekbe ültetik.

A népi gyógyászatban korlátozottan terjedt el:

  • a magvaiból készült olajjal Észak-Amerikában fülbetegséget, süketséget kezeltek;
  • a zöld növényi részek hatóanyagai gyulladáscsökkentők és serkentik a havi vérzést.

Gondozása

A téli hideg beállta előtt célszerű a tövét visszavágni, majd faforgáccsal vagy falevelekkel betakarni, mert kissé fagyérzékeny.

Források

  • Festő pipitér
  • Chr. Grey-Wilson, V. Goaman: Kerti Virágok. Fürkész könyvek. Gondolat, Budapest, 1990. pp. 60–61.
  • J-D. Godet: Európa virágai: Lágyszárúak. Officina Nova, Budapest, 1992. p. 136.
  • Gyógy- és fűszernövények
  • Festőnövények
  • Plants for a Future: Anthemis tinctoria


Sablon:Gyógynövények
  • m
  • v
  • sz
Gyógynövények
Bizonyított
hatással
rendelkeznek
Alkalmazásuk csak
hagyományokon
alapul
Besorolatlan
Cota tinctoria
Anthemis tinctoria
  • Wikidata: Q925164
  • APDB: 135850
  • EPPO: ANTTI
  • FNA: 200023152
  • GBIF: 3102756
  • GRIN: 316554
  • iNaturalist: 158425
  • IPNI: 177655-1
  • IRMNG: 10909886
  • ITIS: 36333
  • NZOR: 873c0b84-7a75-4482-bfb5-90bb52775616
  • PalDat: Anthemis_tinctoria
  • PfaF: tinctoria Anthemis tinctoria
  • PLANTS: ANTI
  • POWO: urn:lsid:ipni.org:names:177655-1
  • Tropicos: 2700076
  • VASCAN: 11031
  • WoRMS: 1208304
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap