Gránásy László

Gránásy László Előd (Budapest, 1955. február 15. – 2023. november 1.) Széchenyi-díjas és akadémiai djas magyar szilárdtestfizikus, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (2019).

1974-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdte meg tanulmányait mint fizikus hallgató. 1979-ben diplomázott. 1981-ben summa cum laude minősítéssel szerezte meg egyetemi doktori fokozatát (dr. univ), disszertációjának témája "Üvegfémek képződése és termikus stabilitása". Nem sokkal később 1989-ben lett a fizikai tudományok kandidátusa (CSc.), majd 2004-ben az MTA-doktora (DSc.) címet is megkapta "Magképződési folyamatok elméleti vizsgálata" című munkájára. 1983-tól lett az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet tudományosmunkatársa, majd 1990-től tudományos főmunkatárs ugyanott. 2006-ban előléptetik tudományos tanácsadóvá. 2007 és 2009 között a Brunel Egyetem professzora, majd ezt követően visszatért az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet kötelékébe, mint tudományos tanácsadó. 2014-ben az Academia Europaea (London) tagjává, 2019-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Témavezetésével mellett szerezte meg doktori fokozatát (PhD.) Korbuly Bálint, Tóth Gyula, és Tegze György.

A Wigner Fizikai Kutatóközpontban, a Kísérleti Szilárdtestfizika Osztályon dolgozott. A szerkezetkutató laboratórium tagja volt. Kutatómunkája során, világszinten kimagasló eredményeket ért el a kristályosodási folyamatok térelméleti modelljének kidolgozásában és annak komplex megszilárdulási jelenségekre történő alkalmazásában. A kutatás mellett nyolc éven át oktatatott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Tagja volt az MTA Fizikai Osztálya Szilárdtest-fizikai Bizottságának, és MTA AKT Matematikai és Természettudományi Szakbizottságnak.

• Széchenyi-díj: 2018
• Akadémiai Díj: 2005
• MTA Fizikai Díj: 2000
• Széchenyi Professzori Ösztöndíj: 2000
• Akadémiai Ifjúsági Díj (megosztva): 1989

• Életrajz (angol)
• Adatlap (MTA)
• Adatlap (ODT)
• Adatlap (Wigner.hu)