Hortobágyi Tibor
Hortobágyi Tibor | |
Született | 1912. március 15. Magyardiószeg |
Elhunyt | 1990. április 16. (78 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Pro Natura emlékérem (1978)[1] |
Sírhelye | Farkasréti temető (26/1-9-90)[2][3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hortobágyi Tibor (Magyardiószeg, 1912. március 15. – Budapest, 1990. április 16.) mezőgazdász, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1955). A botanikai és mikológiai tudományos nevek fajleírója/i (auktora) a későbbi szakmunkákban idézve teljes névvel vagy rövidítéssel szerepelnek, ekként: „Hortob.”. A botanikában a szerző idézése arra a személy vagy személyekre vonatkozik, aki érvényes módon, az ICBN szabályainak megfelelően[4] publikáltak egy botanikai nevet vagy taxont. A sokszerzős közleményekben a leírásban az autentikus[5](1-3) szerző, ettől több auktor esetében "X et al." vagy "X & al." formában is szerepelhetnek.[6] Régebben, amikor a „botanika” részeként tekintettek a gombákra, a mikológusok gyakran botanikusként szerepeltek. A gomba- és zuzmófajok mikológus leíróiról időszakonként frissülő listák állnak rendelkezésre,[7][8] illetve online elérhető adatbázisok is tartalmazzák.[8]
Életútja
A Pozsony megyei Magyardiószegen született 1912. március 15-én, pedagógus családban. 1934-ben a Szegedi Tanítóképzőben tanítói és énektanári oklevelet, 1936-ban a szegedi tudományegyetemen természetrajz-, földrajz- és vegytanszakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett. Egyetemi évei alatt kutatómunkát végzett. Greguss Pál, Szent-Györgyi Albert és Győrffy István tanítványa volt. Doktori disszertációját 1939-ben a Tisza nagyfai holtágának mikrovegetációjáról írta.
Oktatói munkáját Budapesten a Mester utcai gyakorló iskolában kezdte. 1943-ban egyetemi magántanári címet szerzett, majd a Cinkotai Állami Tanítóképző Intézet tanára lett. A Vallás- és Közoktatási Minisztériumban (VKM) való rövid működés után 1945-ben ideiglenesen a szegedi egyetemen a Növénytani Intézetet és a Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszékét vezette. Ugyanabban az évben a Bajai Tanítóképző Intézet igazgatója lett.
1949-ben az egri Tanárképző Főiskola alapító tagjaként létrehozta a Növénytani Tanszéket és vezette 1958-ig. Közben részt vett a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Növénytani Tanszékének kialakításában is. 1952-ben a biológiai tudományok kandidátusa címet nyerte el. 1958-ban az Agrártudományi Egyetemen oktatott, 1959-től a Gödöllőre áthelyezett Növénytani és Növényélettani Tanszéket vezette, egyetemi tanárként. Részt vett az agrobotanikus kert kialakításában és 25 évig oktatott a gödöllői egyetemen. 1960-ban tudományos rektor lett.
Budapesten hunyt el 78 évesen, 1990. április 16-án.
Munkássága
Kutatásainak középpontjában az algák mennyiségi és minőségi vizsgálata, morfológiai, cönológiai, teratológiai és rendszertani problémák, a halastavak produkciós biológiai vizsgálatai álltak. Foglalkozott a Balaton, a Tisza, a Duna hidrobiológiai kérdéseivel. Vizsgálatai során több új szervezetet írt le elsőként; mintegy 20 000 kézzel készített rajza jelent meg nyomtatásban, melyek rendkívüli értéket képviselnek.
Elnöke volt a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálynak, az MTA Hidrológiai Bizottságának, a Búvár című lap szerkesztő bizottságának, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Biológiai Választmányának, a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának; tagja, később elnöke volt a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) Általános Biológiai Szakbizottságának. Az esztergomi Balassa Bálint Társaság tiszteletbeli tagja, Esztergom város díszpolgára, A Budapesti Művészetbarátok Egyesülete elnöke volt. Egerben a városi Népfront Bizottság elnöke és városi tanácstag is volt. Rendszeresen tartott előadásokat a Magyar Rádióban és Televízióban.
Bugát Pál-díjjal, Vásárhelyi Pál-díjjal, Hermann Ottó-díjjal, Pro Natura emlékéremmel, Akadémiai Emlékéremmel, a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozatával és Bogdánffy-emlékéremmel tüntették ki.
Bolgár, cseh, indiai, japán, magyar, szlovák és szovjet kutatók több növényfajt és -nemzetséget neveztek el róla.
Főbb munkái
- Növénytan (Haraszty Árpáddal, tankönyv, Budapest, 1950)
- A növény élete és környezete (tankönyv, Budapest, 1953)
- Növénytan. 2. Növényrendszertan és növényföldrajz (szerkesztette, Budapest, 1968)
- Agrobotanika (szerkesztette, Budapest, 1974);
- Növényrendszertan (egyetemi és főiskolai tankönyv, Budapest, 1979)
- Növényföldrajz, társulástan és ökológia (társszerző, szerkesztette Simon Tiboral, Budapest, 1981)
Jegyzetek
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ International Code of Botanical Nomenclature (Saint Louis Code), Electronic version. International Association for Plant Taxonomy, 2000 [2002. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva.]. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
- ↑ https://hu.wiktionary.org/wiki/autentikus
- ↑ https://en.wiktionary.org/wiki/et_al
- ↑ szerk.: P. M. Kirk & A. E. Ansell: Authors of Fungal Names: A list of authors of scientific names of fungi, with recommended standard forms of their names, including abbreviations, Index of Fungi. Wallingford: C.A.B. International, 95. o. (1992). ISBN 0 85198 833 4
- ↑ a b Authors of fungal names. Version 2 [archivált változat]. Wallingford, UK: CABI Bioscience, 85. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2011. február 11. [archiválás ideje: 2011. július 26.]
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Egy tankönyvíró vallomásai (A Biológia Tanítása, 1975. 3. szám)
- Turcsányi Gábor: Szorgalom, tisztesség, tudás. In memoriam Hortobágyi Tibor (1912-1990) (Természet Világa, 1990. 11. szám)
- A Földművelésügyi Minisztérium előterjesztése a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz dr. Hortobágyi Tibor főiskolai tanárnak az Agrártudományi Egyetem Növénytani és Növényélettani Tanszékére egyetemi tanárrá történő kinevezéséről. 1958. szeptember. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX-K-1-c-119, 001/65
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap