II. Tomiszláv horvát király
II. Tomiszláv | |
Aimone Roberto Margherita Maria Giuseppe di Savoia | |
A Független Horvát Állam királya | |
II. Tomiszláv | |
Uralkodási ideje | |
1941. március 18. – 1943. szeptember 11. | |
Elődje | új tisztség |
Utódja | tisztség eltörölve |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Savoyai-ház |
Született | 1900. március 9. Torino |
Elhunyt | 1948. január 29. (47 évesen) Buenos Aires |
Nyughelye | Basilica of Superga |
Édesapja | Savoyai Emánuel Filibert aostai herceg |
Édesanyja | Hélène d’Orléans |
Testvére(i) | Amadé aostai herceg |
Házastársa | Princess Irene, Duchess of Aosta |
Gyermekei | Amadé aostai herceg |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Tomiszláv témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
II. Tomiszláv (eredeti nevén Aimone Roberto Margherita Maria Giuseppe di Savoia; Torino, 1900. március 9. – Buenos Aires, 1948. január 29.), Spoleto hercege (1904–1948), Aosta 4. hercege (1942–1948), II. Tomiszláv néven Horvátország királya.[1]
Életrajza
Az első világháborúban az Olasz Haditengerészet tisztje volt. 1939-ben feleségül vette Irén görög hercegnőt, II. György görög király lányát. 1936-tól az etiópiai olasz hadsereg egyik vezére volt.
Jugoszlávia szétesését követően 1941. május 18-án a Független Horvátország trónjára lépett, de ténylegesen az ország irányításában nem vett részt, sohasem járt Horvátországban. Gróf Cseszneky Gyula volt a király horvát ügyekben illetékes tanácsosa. 1942-től a fekete-tengeri olasz hajóhadat irányította. 1943-tól kapcsolatot keresett a szövetségesekkel, emiatt Olaszország 1943-ban történt kapitulációját követően az usztasa rezsim megfosztotta trónjától (1943. szeptember 11-én lemondott).
A háború után Argentínába emigrált, s ott érte a halál. Fia Amadé aostai herceg.
Jegyzetek
- ↑ Thepeerage.com
Források
További információk
- Aimone herceg meghívása a horvát trónra (videó)
- Horvátország-portál
- Politikaportál
- Történelemportál