III. Lajos címzetes nápolyi király
III. Lajos | |
Anjou hercege | |
Provence grófja | |
Címzetes nápolyi király | |
Uralkodási ideje | |
1417 – 1434 | |
Elődje | II. Lajos |
Utódja | René |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Valois-Anjou-ház |
Született | 1403. szeptember 25.[1] Angers[1] |
Elhunyt | 1434. november 12. (31 évesen)[1] Cosenza[1] |
Édesapja | III. Lajos címzetes nápolyi király |
Édesanyja | Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Margit Savoya grófnője |
Gyermekei | nincsenek |
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
III. Lajos (franciául: Louis III d'Anjou), (Anjou,[2] 1403. szeptember 25.[2] – Cosenza,[2] 1434. november 15.[2]) Anjou és Touraine hercege, Maine és Provence grófja, címzetes nápolyi király 1417-től haláláig. Hosszú küzdelmet folytatott Aragóniai Alfonzzal Nápoly birtoklásáért, de a végső győzelem előtt váratlanul elhunyt.
Élete
Édesapja, II. Lajos címzetes nápolyi király halála után örökölte annak címeit. 1419 márciusában V. Márton pápa Nápoly királyává koronázta. Lajos megnyerte magának Muzio Attendola zsoldoskapitányt (condottiere), akinek a segítségével tekintélyes zsoldoshadsereget állított fel, és Nápolyba hajózott meghódítani a királyságot. Mivel nápoly királynője, II. Johanna azonban nem őt, hanem V. Alfonz aragóniai királyt ismerte el utódának 1421-ben, Alfonz Nápolyba ment megvédeni az államot Lajos törekvései elől. Lajosnak sikerült ugyan a királyság egy részét meghódítania, de Aragóniai Alfonz jelentős területeket nem engedett az uralma alá. Milve Alfonz Johanna uralkodói hatalmát is magának kezdte követelni, 1423-ban Johanna – megmásítva korábbi döntését – Lajos jelölte ki utódnak, egyúttal kijelölte a Calabriai Hercegség kormányzójának. 1433 áprilisában Lajos is ki lett tagadva az örökségből, de még abban az évben (június folyamán) újra kijelölte utódjának Johanna.[2]
Lajos időközben meghódította a Nápolyi Királyság nagy részét, és épp Aragóniai Alfonz elűzését készítette elő, amikor váratlanul – Johanna előtt 2 hónappal – elhunyt. Örököse fivére, René lett.[2]
Jegyzetek
- ↑ a b c d Charles Cawley: Medieval Lands (angol nyelven)
- ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, i. m., 403–404. o.
Források
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
További információk
|
- Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap