Jao császár
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Jao (Yao) császár | |
Jao (Yao) császárt ábrázoló selyemfestmény a Szung (Song)-korból | |
Kína legendás uralkodóinak egyike az öt császár korában | |
Uralkodási ideje | |
kb. i. e. 2333 – kb. i. e. 2234 | |
Örököse | Tan-csu (Danzhu) |
Elődje | Cse (Zhi) császár |
Utódja | Sun (Shun) császár |
Életrajzi adatok | |
Született | i. e. 2324 Kaoju (Gaoyou) (a mai Csiangszu (Jiangsu) vagy Anhuj (Anhui) tartományban) |
Elhunyt | i. e. 2206 (117-118 évesen) |
Édesapja | Ku (Ku) |
Édesanyja | Csing-tu (Qingdu) 慶都 |
Testvére(i) |
|
Gyermekei |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Jao (Yao) császár témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Átírási segédlet | |
Jao | |
Kínai átírás | |
Hagyományos kínai | 堯 |
Egyszerűsített kínai | 尧 |
Mandarin pinjin | Yáo |
Wade–Giles | Yao2 |
Jao (Yao) császár nagy bölcsességű, legendás kínai uralkodó az öt császár korában. Ku császár és felesége, Csing-tu (Qingdu) 慶都 fia, Cse (Zhi) császár öccse volt, aki elhunyt fivérét követte a trónon, és a történeti hagyomány szerint 100 évig (kb. i. e.2333-tól kb. i. e. 2234-ig) uralkodott. A trónját nem akarta rossz erkölcsű fiára, Tan-csu (Danzhu)ra hagyni, hanem inkább, még életében átengedte azt Sun (Shun)nak, akihez két lányát is feleségül adta. Uralkodására a későbbi konfuciánus hagyomány a korai kínai történelem „aranykoraként” gyakorta hivatkozott.
Származása, nevei
Jao (Yao) császár Ku császár és egyik felesége, bizonyos Csing-tu (Qingdu) 慶都 gyermekeként született, a modern rekonstruált kronológia szerint i. e. 2324-ben. Anyja a tűz istenének, Huo-ti (Huodi) 火帝 (más legendaváltozat szerint Jen-ti (Yandi)nek) volt a lánya. Fivére, Cse (Zhi) Ku császár, Csang-ji (Changyi) 常儀 nevű feleségétől született, így tehát vele féltestvérek voltak.[1] Így ő a Sárga Császár egyik ükunokája.
Jao (Yao) császár családneve (hszing (xing) 姓) Ji-csi (Yiqi) 伊祁, vagy csak egyszerűen Csi (Qi) 祁 volt, a nemzetségneve (si (shi) 氏) Tao-tang (Taotang) 陶唐, a személyneve (ming 名) pedig Fang-hszün (Fangxun) 放勳 volt. Mivel örökül kapott birtokai Tangban 唐 voltak, olykor a Tang-béli Jao (Yao), vagyis Tang Jao (Yao) 唐堯 néven is hivatkoznak rá.[2]
Alakja, legendái
A későbbi konfuciánus hagyomány egyik legbölcsebb, példaértékű legendás uralkodójának már fogantatása is csodálatos körülmények között történt. Amikor anyja egy folyó forrásánál sétált, a folyóból kiemelkedő vörös sárkányra (cse lung (chi long) 赤龍) lett figyelmes. A sárkány hátán egy vörös öltözéket viselő férfi képmása volt látható, akinek ragyogó szépségű arca, hosszú bajsza és nyolcszínű szemöldöke volt. Ekkor hirtelen sötét vihar kerekedett Csing-tu (Qingdu) pedig egyesült a sárkánnyal. A legenda szerint ebből a nászból született Jao (Yao), aki a sárkány hátán látott szépséges férfiú képmására hasonlított.[3]
A nyolcszínű szemöldök a konfuciánus értelmezések szerint a bölcsességére utaló nyilvánvaló jel, mert aki ilyennel rendelkezik, az nyomon tudja követni az égitestek mozgását. Létezik olyan forrás is, amelyik szerint Jao (Yao)nak három pupillája volt, ami ugyancsak a konfuciánus kommentárok szerint az éberségét jelképezi.[4]
Uralkodását szerencsés jelek sokasága kísérte. Palotájában a fű, kalászos gabonává változott, udvarában főnixek telepedtek meg, a lépcsőin pedig olyan csodálatos fa nőtt, amely a hónap első napjától a hónap közepéig minden nap hozott egy gyümölcsöt, majd pedig a hónap közepétől az utolsó napig minden nap lehullatott egyet. Egy másik csodálatos fa, amelyik a konyhájában nőtt, a helyiségeket hűtötte a nyári melegben.[5]
A források kiemelik Jao (Yao) végtelen szerénységét és mértékletességét. Télen szarvasbőr öltözékkel védte magát, nyáron pedig egyszerű kenderruhát viselt, és cserépedényekből evett-ivott. Legfőbb feladatának azt tekintette, hogy gondoskodjék az égalatti valamennyi szenvedő emberéről.[6]
A történetírói hagyomány szerint húszéves volt, amikor rosszul kormányzó, elhunyt bátyja után megörökölte a trónt, ő maga pedig száz évig uralkodott. Mivel nem akarta, hogy mihaszna, semmirekellő fia, Tan-zhu (Danzhu) lépjen az örökébe, lemondott az uralkodásról, és trónját inkább átengedte Sun (Shun)nak, akihez két lányát, O-huan (Ehuang)ot és Nü-jing (Nüying)et is feleségül adta.[7]
A hagyomány szerint a nevéhez fűződik, a bekerítős sakk (vej-csi (weiqi) 圍棋) feltalálása, amelyet azért tanított meg léha erkölcsű fiának, hogy ezáltal is helyes útra terelje.[8]
Megjegyzések
Jegyzetek
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Shi ji/1. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Lun heng/81. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)
- ↑ Kínai mitológia 1988 411., 412. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 412. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 412. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 412. o.
- ↑ Kínai mitológia 1988 412. o.
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: 藝文類聚/74. (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2014. július 9.)
Irodalom
- ↑ Kínai mitológia 1988: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest: Gondolat Kiadó, 1988. ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Nienhauser 1994: William H. Nienhauser Jr., Ssu-ma Ch'ien, The Grand Scribe's Records, vol. 1, 'The basic annals of pre-Han China', Bloomington [etc.] Indiana University Press 1994. ISBN 0-253-34021-7. 6. o.
- ↑ Vasziljev 1977: Vasziljev, L. Sz.: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest: Gondolat Kiadó, 1977. ISBN 963 280 475 9
Kapcsolódó szócikkek
- Ókorportál
- Kína-portál