Joseph Decaisne

Joseph Decaisne
Életrajzi adatok
Született	1809. március 18. Brüsszel
Elhunyt	1882. február 8. (72 évesen) Párizs
Sírhely	Montmartre-i temető
Ismeretes mint	botanikus agronómus természettudós növénygyűjtő gyümölcstermesztő
Nemzetiség	vallon
Állampolgárság	belga, francia
Iskolái	Science Faculty of Paris
Pályafutása
Szakterület	botanika, agronómia
Munkahelyek
Más munkahelyek	Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) — igazgató
Szakmai kitüntetések
American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Foreign Member of the Royal Society (1877. december 13.) a francia Becsületrend tisztje
Akadémiai tagság	Francia Természettudományi Akadémia, 1847
Hatással voltak rá	Asa Gray, Adrien-Henri de Jussieu, Charles-François Brisseau de Mirbel, Emmanuel Le Maout, Charles Victor Naudin
Hatással volt	Asa Gray, Thomas Thomson, Emmanuel Le Maout, Charles Victor Naudin stb.
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Decaisne témájú médiaállományokat.

Joseph Decaisne (Brüsszel, 1809. március 18. – Párizs, 1882. február 8.) belga származású francia botanikus, agronómus, kertészmérnök. A botanikai és mikológiai tudományos nevek fajleírója/i (auktora) a későbbi szakmunkákban idézve teljes névvel vagy rövidítéssel szerepelnek, ekként: „Decne.”. A botanikában a szerző idézése arra a személy vagy személyekre vonatkozik, aki érvényes módon, az ICBN szabályainak megfelelően^[1] publikáltak egy botanikai nevet vagy taxont. A sokszerzős közleményekben a leírásban az autentikus^[2](1-3) szerző, ettől több auktor esetében "X et al." vagy "X & al." formában is szerepelhetnek.^[3] Régebben, amikor a „botanika” részeként tekintettek a gombákra, a mikológusok gyakran botanikusként szerepeltek. A gomba- és zuzmófajok mikológus leíróiról időszakonként frissülő listák állnak rendelkezésre,^[4][5] illetve online elérhető adatbázisok is tartalmazzák.^[5]

Apja az abbeville-i születésű Victor Decaisne volt, édesanyja Marie Maës Anvers-ből származott. Gyermekként bátyja, Henri Decaisne(wd) hatására festőnek készült, tájképrajzolásban gyakorolta magát, és Pierre-rel 1823/24-ben kromolitográfiákat (színes kőnyomatokat) készített. Később inkább másik testvére, Pierre Decaisne (1809-1884)^[6] pályaválasztását követve már 14 évesen Párizsba utazott, hogy orvossá képeztesse magát.

Érdeklődése hamarosan a botanika felé fordult. 1830-ban kinevezték a Természettudományi Múzeum (Musée d’Histoire Naturelle) Növénytani gyűjteménye (Jardin des plantes) kertészévé, a "veteményágyások" vezetője lett. 1832-ben lett az ismert botanikus–természettudós Adrien-Henri de Jussieu(wd) asszisztense. Ott kezdte tanulmányozni a különféle utazók által begyűjtött növényeket, köztük Venceslas Victor Jacquemont(wd) (1801-1832) gyűjteményét, aki Ázsiában halt meg. Az 1834-ben alapított Annales des sciences naturelles Botanikai^[7] szekciójának egyik szerkesztője, cikkírója lett. Ekkoriban kezdte publikálni egyre érdekesebb növénytani munkáit, amelyek hatására 1847-ben a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották — 1865-ben az Akadémia elnöke is volt.^[8] Ugyancsak 1847-ben a Collège de France mezőgazdasági statisztikai tanszékének vezetőjévé is kinevezték.

1845-ben a francia Becsületrend lovagi, 1862-ben tiszti fokozatát kapta meg.

1848-ban az alkalmazott növénytan rendes tanára lett. 1850-ben átvette Charles-François Brisseau de Mirbel(wd) helyét a Múzeum kertészeti intézete, 1851-ben pedig a Párizsi Füvészkert (Jardin des Plantes) élén is. 1854-ben részt vett a Francia Botanikai Társaság(wd) (Société botanique de France) alapításában, amelynek ő lett a második elnöke.

1877-ben az Angol Királyi Társaság külső tagjává választották.

Már Jussieu asszisztenseként elkezdte a különböző expedíciók (Venus, Astrolabe La Zelee), illetve utazók (pl. Victor Jacquemont) által Ázsiában gyűjtött növények rendszeres feldolgozását. Közel hetven növénynemzetséget írt le — a többségüket egyedül, némelyeket szerzőtársakkal.

Intenzíven foglalkozott alkalmazott kutatásokkal, így:

• a festő buzér (Rubia tinctorum),
• a jamsz és
• a hócsalán (Boehmeria nivea)

termesztésének kérdéseivel. Külön érdekelte az algák élettana.

1858 és 1875 között szerkesztette meg kilenc kötetes nagy művét, A múzeum gyümölcsöskertje (Le Jardin fruitier du Muséum) címmel, mely előkelő helyet biztosított számára a pomológusok nemzetközi körében is.^[9]

Cikkeket írt a La Maison rustique-nek, a le Dictionnaire universel des sciences naturelles, a Revue horticole számára, és szerkesztette a Bon jardinier évkönyvét. Kisebb tanulmányai: Sur la Famille des lardizabalées (1839); Description des plantes recueillies par M. Botta dans l’Arabie Heureuse en 1843 (Természettudományi Múzeum Levéltára); Essais sur une classification des algues et des polypiers calcifères (1843). Recherches sur l’analys et éla composition chimique de la batterave à sucre, et sur l’organisation anatomique de cette racine (Eugène Péligot-val), (1839)

• Herbarii timoriensis descriptio (Párizs, 1835)
• Plantes de l’Arabie (Párizs, 1841)
• Histoire de la maladie des pommes de terre en 1845 (Párizs, 1845)
• Flore élèmentaire des jardins et des champs (Párizs, 1855) — Emmanuel Le Maout-val(wd) közösen, 2 kötet (második kiadása 1865-ben)
• Le jardin fruitier du muséum ou iconographie de toutes les espèces et variétés d’arbres fruitiers cultivés dans cet établissement avec leur description, leur histoire, leur synonymie, etc. (A Múzeum gyümölcsöskertje) 9 kötet (Párizs, 1858-1875)
• Manual de l’amateur des jardins — Charles Victor Naudinnal(wd) közösen, 4 kötet (Párizs, 1862-1872)
• Traité général de botanique descriptive et analytique (Parizs, 1876) — Emmanuel Le Maout-val; angol kiadása 1873.^[10]
• Mexicanas plantas (Mexikó növényzete), 1872-1886, szerzőtársakkal

Számos taxont neveztek el róla, egyebek közt a babfaformák (Decaisneoideae) alcsaládját és a babfa (Decaisnea) nemzetséget és több fajt, pl:

• Eucalyptus decaisneana (Blume);
• Tabernoomontana decaisnei (A. DC. = Andrachne decaisnei Benth.)
• sivatagi tölgy (Casuarina decaisneana F.v.M. = Allocasuarina decaisneana(F.Muell.) L.A.S.Johnson);
• Asparagopsis decaisnei (Kunth = Asparagus racemosus, Willd.)
• Echium decaisnei (L., 1753)

Mellszobra a Párizsi Füvészkert Buffon utcai homlokzatát díszíti.

• Dictionnaire universel des contemporains: contenant toutes les personnes notables de la France et des pays étrangers, Éd. Vapereau, Gustave, Párizs, 1880. 5. kiadás. 525. oldal
• Révai nagy lexikona V. kötet (Csata–Duc). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. 356. o.  
• Australian National Herbarium: Decaisne, Joseph (1807 - 1882)