Khell István

Khell István (Bereck, 1889. április 7. – Székelyudvarhely, 1972. április 30.) magyar irodalomtörténész, műfordító.

Az erdélyi örmény Khel család leszármazottja.^[1] Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen a Római Katolikus Főgimnáziumban, az egyetemet Kolozsvárt és Grazban végezte, ahol magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Szilágysomlyón, majd 1919-től nyugdíjazásáig, 1948-ig, a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban tanított.

A hagyományos népies-nemzeti irányhoz tartozó verseket írt, románból (Ion Al. Brătescu-Voinești) és németből (Herder, Heine) fordított A Hírnök számára, munkatársa volt a Jóbarátnak és a Székely Közéletnek. Románra fordította és a jászvásári Convorbiri literare-ban közzétette Mikes Kelemen 15 levelét (Impresiile lui Clement Mikes despre Principatele Române în "Scrisorile turcești" 1939/10-12).

• Baróti Szabó Dávid (1939)
• Reviczky Gyula vallásos költészete (1939)
• Tájszavak Mikes leveleiben (1941)
• Általános érvényű igazságok, vallásos mondások és közmondások Mikes leveleiben (1941)

• Beke György: Mikes románul. Utunk, 1982/33.
• Hermann Gusztáv: Töprengések a népköltők ügyében. Hargita, 1982. július 30.
• Péter Attila: In memoriam Khell István (1889–1972), Székelyudvarhely, 1999

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0