Kizilaga-hering

Kizilaga-hering
Természetvédelmi státusz
Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Clupeomorpha Rend: Heringalakúak (Clupeiformes) Család: Heringfélék (Clupeidae) Alcsalád: Alosinae Nem: Alóza (Alosa) H. F. Linck, 1790 Faj: A. curensis
Tudományos név
Alosa curensis (Suvorov, 1907)
Szinonimák
Caspialosa caspia curensis (Suvorov, 1907) Caspialosa curensis (Suvorov, 1907) Clupea curensis Suvorov, 1907 Clupeonella curensis (Suvorov, 1907)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kizilaga-hering témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kizilaga-hering témájú kategóriát.

A kizilaga-hering (Alosa curensis, korábban Caspialosa curensis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

A kizilaga-hering elterjedési területe a Kizilagacsi-öböl a Kaszpi-tenger déli felén.

A kizilaga-hering teste karcsú, heringszerű. Testhossza átlagosan 14-16 centiméter, legfeljebb 19 centiméterig (5 éves példányok). Feje oldalnézetből felül és alul egyenletesen lekerekített. A testmagasság, éppen úgy, mint a fejhossz, a teljes hossz egynegyede. Szemei nagyok, zsírhéjakkal. Hátúszója rövid. Oldalvonala nincs. Felső állkapcsa erőteljes középső bemetszéssel; az alsó állkapocs a szem hátulsó szegélyéig ér. Az állkapocs és az ekecsont fogazottak. A mellúszók hossza egyötöde a mellúszók és a hasúszók kezdete közötti távolságnak. A 31-43 kopoltyútüske hosszabb, mint a kopoltyúlemezkék. Háta zöldes vagy kékes, csillogó, oldalai és hasoldala ezüstösek. A kopoltyúfedői mögött nincsenek sötét foltok.

Bár ezt a kis heringfélét elterjedési területén gyakran fogják, és így halgazdasági szempontból is jelentős, biológiája alig ismert. Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek a szaporodási időszakban egyesével vándorolnak felfelé a folyókban.

A populáció jelentős része a torkolat vidékén vagy a tenger homokpadjain ívik, április–májusban. Az állatok a 3. vagy a 4. életévük végén ivarérettek. A fiatal kizilaga-heringek apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, az idősebb példányok halivadékra és apró halakra vadásznak.

Ezt a halfajt halásszák, de nem ipari mértékben.

• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• ITIS szerinti rendszerbesorolása
• Alosa curensis (Suvorov, 1907) FishBase.org
• Reshetnikov, Y.S., N.G. Bogutskaya, E.D. Vasil'eva, E.A. Dorofeeva, A.M. Naseka, O.A. Popova, K.A. Savvaitova, V.G. Sideleva and L.I. Sokolov, 1997. An annotated check-list of the freshwater fishes of Russia. J. Ichthyol. 37(9):687-736.