Korszázs

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

A korszázs a klasszikus fűző modern változata. Derékig érő, formát kiemelő felsőrész, mely általában vállpánt nélkül készül. Német neve Corsage/Korsage; angol megnevezése bustier. Magyarul gyakran (helytelenül) fűzőnek nevezik. A felhasznált merevítők különböztetik meg a fűzőt egyértelműen a korszázstól: a fűző több mint egy tucatnyi rugalmas acélmerevítőkkel készül, míg a korszázsba néhány műanyagból készült merevítő van belevarrva. A divatos menyasszonyi fűzők szinte mindig korszázsok, azaz fűzős résszel ellátott felsők.

Korszázstípusok

A korszázsnak ma három különféle változata ismert:

gyakran vállpánt nélküli felsőrésze egy menyasszonyi, (kis)estélyi vagy koktélruhának, ami a szoknyához van varrva; vagy
önálló felső, amit szoknyához vagy nadrághoz vesznek fel alkalmakkor; de akár
fehérnemű is lehet, egyfajta meghosszabbított melltartó, ami gyakran harisnyatartókkal van ellátva.

Közös jellemzőik:

a hátsó, néha elülső fűzött rész, amibe díszként egy szalag van befűzve, valamint
a belevarrott műanyagmerevítők.

A korszázs a test természetes vonalaira simul rá, azokat követi és hangsúlyozza ki. A fűzővel ellentétben korszázzsal nem lehet karcsúbbra fűzni a derekat, a korszázsoknak nincs alakformáló szerepük.

Kialakulása

A korszázs a fűzőből fejlődött ki. A fűző fejlődése a XX. század elejétől két külön ágra szakadt:

A hagyományos fűzőket továbbra is gyártották és gyártják ma is, halcsont helyett acélmerevítőket és új anyagokat alkalmazva, így kényelemesebbé téve a fűzőt.
Egyre több gyártó elhanyagolta a fűző darázsderék-formáló szerepét és műanyagmerevítőkkel ellátott rugalmas anyagokból megteremtette a mai korszázst.

1907-ben egy francia divattervező, Paul Poiret megalkotta a modern ruhára jellemző stílust, melyet neoklasszicista megjelenésnek keresztelt el. Az 1900-as évek elejének táncőrülete drámai hatást gyakorolt a viseletre, a mozgásszabadság biztosítása alapvető követelménnyé vált. Megjelent a táncfűző és a fűző egyre inkább hosszúvá vált ("long corset"):

1912
1913 opening for motion
1914
1915
1916 opening for motion
1916
1917
1917
1918
1919
1920
1920

Az első világháború alatt a nők kénytelenek voltak aktívan szerepet vállalni a munkában, fegyvergyárakban, kórházakban, és a földeken kellett dolgozniuk. Olyan fehérneműre volt szükségük, ami nagyobb fizikai szabadságot biztosított nekik. A fűzőkben elasztikus szálakkal kezdtek el kísérletezni. Az 1919-ben Amerikában megjelenő fűzőfajta, a corsolette jelentette a megoldást:

1922
1922
1923
1924
1925
1927
1928
1932
1933
1935
1941
1942
1948
1959

Deréktól combközépig húzódott, egyfajta átmenet volt a kombiné, a melltartó és a fűző között. A corsolette henger alakú, vállpántokkal és harisnyatartóval ellátott ruhadarab, mellyel teltebb alakot is karcsúsítani lehetett. Ugyanez a típus megjelent Európában is az 1920-as évek közepén. 1930-ra létrejött a melltartó és a kisebb fűző kombinációjából a technikailag fejlettebb, loom elasztik felhasználásával készült corsolette, valamint rövidített változata, a girdle (csípőszorító), mely deréktól combig húzódott és oldalt kapcsokkal rögzítették. A műszálak előállítása terén végbemenő technikai fejlődés révén olyan, két irányban rugalmas anyagok jöttek létre, mint a lasztex és a rayon. Létrejött egy újfajta kapcsolási technika is, a cipzár, amit villámzárrá fejlesztettek tovább. Ez ideális megoldás volt a corsolette-ek bekapcsolásához. 1954-re az első sztreccsel készített korszázs már a piacon volt. Ezeket a kétirányú elasztik fűzőket a harisnyához hasonlóan lehetett felvenni, így a kapcsok száma minimális volt. Európában sok vezető divatház saját fehérneműtervezőket bízott meg újabb és újabb korszázsmodellek megteremtésével. Megszületett a torsolette, amit szinte kizárólag estélyi viselettel hordtak, néha egyenesen estélyi ruha felsőjeként.

Az utolsó technikai újítás a lycra megjelenése volt. Az új csoda erősebb és könnyebb is volt az elasztiknál, jól tűrte a tisztítószerek, a kozmetikumok és az izzadság hatását. A merevítők feleslegessé váltak. Az 1970-es évek szexuális forradalma újfajta nyitottságot eredményezett, a fehérneműgyártók ezt kihasználva a tisztán funkcionális szempontoktól a nyíltan csábító szándékkal viselt korszázsok felé fordultak, melyeket kimondottan izgatónak terveztek. A nőiesség elsődleges volt, a luxusminőségű anyagok használata teljesen elterjedt, a csipkétől, finom pamuttól kezdve fényes szaténon és selymen át különféle lycra-típusokig, némelyik átlátszó volt, pliszével vagy rüssel eldolgozva. Ismét elkezdték használni a műanyag merevítőket, így körvonalazták és tették csábítóvá a női testet.