Laei csata

Laei hadművelet
B-24-es a Huon-félsziget felett
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1943. szeptember 4. – 1943. szeptember 16.
Helyszín	Új-Guinea
Eredmény	Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Államok Ausztrália Japán Birodalom
Parancsnokok
George Wootten Adacsi Hatazó

A laei csata egy ütközet volt a második világháború csendes-óceáni hadszínterén, Új-Britannián 1943. szeptember 4. és 16. között. A Huon-félszigetért folyó csatában a szövetségesek kiszorították Laéból a japánokat.

Az ausztrál támadás a település ellen a Postern hadművelet nyitánya volt. A hadmozdulatok egy nagyobb akció, a Cartwheel hadművelet részei voltak, amely arra irányult, hogy a szövetségesek elszigeteljék a rabauli nagy japán haditengerészeti bázist és légitámaszpontot.^[1] Az amerikai és az ausztrál légierő gépei egész augusztusban keményen támadták az új-guineai partvidék japán bázisait, hogy megakadályozzák az erősítés áthajózását a Huon-félszigetre. A Trobriad-szigetekről felszálló gépek bárkavadászatot tartottak minden nap, megsemmisítve a Bismarck-tengeren haladó kisméretű japán hajókat, amelyek katonákat szállíthattak. Több mint 150 bárkát süllyesztettek el a szövetséges invázió előtt. Mivel Salamaua erősítését a japánok Laéból kényszerültek megoldani, jelentősen csökkent a helyőrség létszáma. A japánok Wewakban kétszáz repülőgépet gyűjtöttek össze, de augusztus 17-én az amerikai légierő a földön lepte meg azokat, és nagyon sokat elpusztított közülük. A támadás után Douglas MacArthur megállapította: „Semmi nem olyan tehetetlen, mint egy repülőgép a földön.” A japánoknak féltucatnyinál is kevesebb repülőjük maradt.^[2]

A félsziget inváziója az amerikai csapatok Nassau-öbölbeli partraszállásával kezdődött 1943. június 30-án. Az amerikaiak csatlakoztak a Wau felől a hegyeken át érkező ausztrálokhoz, és elindultak a japán bázis, Salamaua felé. Adacsi Hatazó japán tábornok kulcsfontosságúnak tekintette Salamaua védelmét, ezért oda összpontosította csapatai többségét.

Szeptember 4-én az ausztrál 9. hadosztály, az el-alameini csata veteránjai, valamint az amerikai 41. hadosztály katonái partra szálltak Laétól harminc kilométerre keletre. A japán alakulatok elmenekültek. A nap végére 2400 katona lépett a szárazföldre, és elindultak nyugat felé.^[1][2]

Szeptember 5-én az amerikai 503. ejtőernyősezred elfoglalta a nadzabi repülőteret, harminc kilométerre nyugatra Laétól. Másnap megkezdődött az ausztrál katonák odaszállítása. A part felől támadóknak át kellett kelniük több folyón, amelyek vízállása magas volt a sok csapadék miatt. Szeptember 6-án japán ellenállásba ütköztek a Bunga folyónál, félútra Laétól. Az ausztrálok két oszlopban haladtak, a 24. ezred a parton, a 26. a szárazföld belsejében. A cél Lae elfoglalása és a japán helyőrség evakuálásának megakadályozása volt.^[1]

Szeptember 8-án a kelet felől érkező ausztrálok eljutottak a gyors folyású Busu folyóig, amelyet a japánok védtek. Másnap a japánok az első támadást visszaverték, de a második offenzíva sikeres volt. A következő három napban a 24. ezred átkelt a folyón, majd a 26. is átjutott a túlpartra. Szeptember 15-ére az összes ausztrál átkelt a folyón.^[1]

Eközben – szeptember 10-én – a nadzabi repülőtérről is elindult a 25. ezred. Szeptember 14-ére elérték a Heath-ültetvényt, közel Laéhoz. Másnap a japánokat elkergették az Edward-ültetvényről, és 16-án reggel az ausztrálok elérték Laét. A 24. ezred délután érkezett a városhoz. A japánok, bár korábban védeni akarták a várost, úgy döntötték, hogy kiürítik, és a lehető legtöbb embert kimentik. Laéból és Salamuából nagyjából kilencezer katona indult el észak felé, de csak 8400 érte el a partot.^[1]

• ↑ History of War: Battle of Lae, 4-16 September 1943. History of War. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 20. 
• ↑ Costello: John Costello. The Pacific War 1941-1945. Harper Perennial (2009). ISBN 978-0-68-801620-3. Hozzáférés ideje: 2016. augusztus 29.