Menyhárth László

Menyhárt László (Szarvas, 1849. május 30. – Boroma, Afrika, a Zambezi mellett, 1897. november 16.) Jézus-társasági áldozópap és tanár, hittérítő, afrikanista, botanikus.

Középiskoláit az egri cisztercitáknál végezte, ahol főleg a botanika iránt érzett nagy hajlandóságával tűnt föl. 1866. augusztus 13-án lépett a Jézus-társaságba; pár évig Kalocsán volt magister a konviktusban és tanított a gimnáziumban. A teológiát az innsbrucki egyetemen tanulta, de a teológiai IV. évét Angliában St.-Benotban végezte. 1883. augusztus 15-én szenteltetett föl miséspappá. Rövid ideig a st.-andräi-háznak volt tagja, ahonnét Kalocsára ment tanárnak. 1885. április 12-től a rendház rektora és a főgimnázium igazgatója volt.

Kalocsai időzése alatt a környék flóráját tanulmányozta és néhány új növényfajt is fedezett föl, melyeket tudományosan meghatározott és magyar tudósokról nevezett el. Haynald érsek és Borbás Vince, volt iskolatársa, a Magyar Tudományos Akadémia előtt is méltatták tanulmányai nagy értékét. De Menyhárthot lelke Afrikába vonzotta. Elöljárói 1889 húsvétján fölmentvén őt a kalocsai igazgatóság alól, elbocsátották hosszú útjára. Ez időtől a nagy útra készült. Menyhárth a budapesti egyetemen az orvos-tanárokat is hallgatta, hogy majdan a szegény négereknek ne csak lelkét, de testét is orvosolhassa. Tanulta a zambezi négerek nyelvét.

1889 végén Lisszabonon át Afrikába utazott; 1890 májusában érkezett Boromába, onnét még beljebb vonult a rengetege és megalapította a Szent Klaver Péter állomást. Az utolsó híreket róla a tudományos világ kapta: Afrika közepének meteorológiai följegyzéseit közölte Fényi Gyula jezsuita előszavával német nyelven.

Cikkeket írt a Szűz Mária Virágos Kertjébe (1885. A virág és Mária), a kalocsai Jézus szent szivének Hirnökébe; leveleket Afrikából a Magyar Államba (1892. 133., 1893. 126., 195., 1896. 85. sz. sat.).

• Kalocsa vidékének növénytenyészete. Budapest, 1877. Online

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
• PIM

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• A magyar jezsuiták irodalmi tevékenysége 1853–1934. Összeáll. Tóth Mike. Budapest, Pray Rendtörténetíró Munkaközösség, 1942
• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.  
• Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
• Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest, Panoráma, 1993
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.  
• Uj Idők lexikona I–XXIV. (szerk.) Dr. Balla Antal – Dr. Benedek László – Dr. Bacsó Jenő – Dr. Angeli Ottó. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
• Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8  

1. ↑ ^{a b} http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10357.htm, Menyhárth László, 2017. október 9.