Nino Manfredi

Nino Manfredi
1990-ben
Született	Saturnino Manfredi 1921. március 22.[1][2][3][4][5] Castro dei Volsci
Elhunyt	2004. június 4. (83 évesen)[6][1][2][3][4] Róma[7]
Állampolgársága	olasz (1946. június 18. – 2004. június 4.) olasz (1921. március 22. – 1946. június 18.)
Nemzetisége	olasz
Házastársa	Erminia Ferrari (1955. július 14. – 2004. június 4.)
Gyermekei	Luca Manfredi Roberta Manfredi
Foglalkozása	komikus filmrendező forgatókönyvíró színműíró énekes író szinkronszínész filmszínész színházi színész televízióműsor-vezető televíziós színész színész rendező
Tisztsége	UNICEF jószolgálati nagykövet
Iskolái	La Sapienza Egyetem Accademia Nazionale d'Arte Drammatica Silvio D'Amico
Kitüntetései	David di Donatello for Best Actor David di Donatello for Best Script David di Donatello-díj teljes életműért Flaiano Prize Nastro d'Argento for Best Actor Nastro d'Argento for Best Screenplay Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja[8][9] David di Donatello-díj (1969)[8][9]
Halál oka	agyi érkatasztrófa
Sírhelye	Campo Verano
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1949 – 2004
Tevékenység	színész, rendező
Díjai
David di Donatello-díj (1970, 1971, 1974, 1976, 1978)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Nino Manfredi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nino Manfredi (Saturnino Manfredi, Castro dei Volsci, Frosinone megye, Lazio, 1921. március 22. – Róma, 2004. június 4.) olasz színész, filmrendező.

Élete

A római La Sapienza Egyetem Jogtudományi karán végzett, 1944-ben, majd 1947-ig a Római Színművészeti Főiskola hallgatója volt.

Már húszévesen Rómában amatőr színész, 1948-tól a milánói Piccolo Teatro tagja, 1949-től filmezett. 1952-től szinkronszínészként is dolgozott, tévéshow-kban szerepelt. Énekesként 1963 és 1991 között szerepelt. 1982-ben és '83-ban, vendégként nagy sikerrel fellépett a Sanremói Dalfesztiválon, majd később a Broadway-n is. 1960-ban Dino De Laurentiis cége szerződtette. 1961-től rendezett is.

Az 1970-es években olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Dino Risi és Ettore Scola. Szerepelt az Ölj meg, csak csókolj! (1968) és Az Úr esztendejében (1969) című filmekben. 1991-ben Magyarországon II. Endrét alakította a Julianus barát című Koltay Gábor rendezte tévéfilmben. 2003-ban szívinfarktuson esett át, amely után hol jobban, hol rosszabbul volt. Emiatt a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon életműdíját a felesége vette át helyette.

2004. június 4-én agyvérzésben hunyt el, Rómában.

Magánélete

1955-ben feleségül vette Erminia Ferrarát, akinek tőle három gyermeke született: Roberta, Luca (akik szintén a filmszakmában dolgoznak) és Giovanna. A negyedik, ismét leány, Tonina édesanyja a fiatal bolgár Szvetlana Bogdanova, akit szófiai forgatásán ismert meg.

Ismertebb filmjei

• Térj vissza Nápolyba! (1949)
• Éljen a mozi (1952)
• A rossz foglyai (1955)
• Szerelmesek (1956)
• Kemping (1957)
• Ágyúszerenád (1958)
• Velence, a hold és te (1958)
• A nagy akció (1959)
• A hivatalnok (1959)
• Az utolsó ítélet (1961)
• A csendőr lovon (1961)
• A hazugság városa (1961)
• A hóhér (1963)
• A gaucho (1964)
• Cicababák (1965)
• Én, én, én… és a többiek (1965)
• Komplexusok (1965)
• Hűtlenség olasz módra (1966)
• San Gennaro kincse (1966)
• Olasz furcsaságok (1967)
• Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? (1968)
• Ölj meg, csak csókolj! (1968)
• Italian Secret Service (1968)
• A csodatevő (1968) (rendező is)
• Rosolino Paterno közlegény (1969)
• Meztelennek látom (1969)
• Az Úr esztendejében (1969)
• A karbonárik (1969)
• A családapa (1969)
• Csoda olasz módra (1971) (színész, rendező, társíró is)
• Pinokkió tévéfilmsorozat (1972)
• Keserű csokoládé (1974)
• Mennyire szerettük egymást! (1974)
• Nézd a bohócot! (1975)
• Csúfak és gonoszak (1976)
• Zugügyvéd zavarban (1977)
• A királypápa nevében (1977)
• A játékszer (1979)
• Café Express (1980)
• Női akt (1981) (színész, rendező is)
• Spagetti-ház (1982) (társíró, színész is)
• Fej vagy kereszt (1982)
• Csendőrhadnagy (1986)
• Nagy áruházak (1986)
• Poncius Pilátus szerint (1986)
• Furfangos gályarabok (1987)
• Helsinki–Nápoly (1987)
• Alberto expressz (1990)
• Mima (1990)
• A független nép nevében (1990)
• Julianus barát (1991)
• Amidei felügyelő (1993)
• A bolygó hollandi (1994)
• Holdárnyékban (1995)
• Linda és a főtörzs (1997-2000)
• Köszönök mindent (1998)
• Dio ci ha creato gratis (1998)
• La carbonara (2000)
• Visszatérés a múltból (2000)
• Mieux vaut tard que jamais (2001)
• Egy milánói nő Rómában (2001)
• Csodálatos fény (2002)

Énekesi karrierje

Nagyon aktív volt a rádiózás minden ágában is. Díszvendégként sikerrel mutatkozott be énekesként is: 1970-ben a Tanto pe' cantà című (1932-es), klasszikus Ettore Petrolini-dallal a slágerlisták élére került. Később sikereket ért el a Me pizzica... me mozzica (a Per grazia ricevuta c. filmje betétdala), a Tarzan lo fa (1978), a La pennichella (1980), a La frittata (a Sanremói Dalfesztiválon, 1982-ben énekelte), a Canzone pulita, amit már a Festival díszvendégeként, 1983-ban adott elő, 50 fős gyermekkórus kíséretében. Abban az évben a Che bello sta' con te, pedig a Questo e quello című Sergio Corbucci-film végstáblistája alatt hallatszott.

Jegyzetek

Források

• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4

További információk

• Nino Manfredi a PORT.hu-n (magyarul)
• Nino Manfredi az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Nino Manfredi az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Nino Manfredi a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Nino Manfredi az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Nino Manfredi Profile. famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. február 9.)
• Moziplussz.hu