Obelusz

Az obelusz jelölések három változata

 Az obelusz kodikológiai és tipográfiai kifejezés, amely ókori jegyzetre utal. Napjainkban három megjelenési formája van:

  • Osztásjel ÷
  • Keresztjel †
  • Kereskedelmi mínuszjel ⁒ (nem keverendő össze a százalékjellel!)

Az "obelusz" szó az ógörög ὀβελός (obelosz) szóból származik, kihegyezett botot, nyársat vagy hegyes oszlopot jelent.[1] Egygyökerű az obeliszk szóval.[2]

A matematikában az első szimbólumot, az obeluszt főleg az angol nyelvű országokban használják az osztás műveletének jelölésére.[3] Tipografiában a második szimbólum, a tőrjel (†) a hibás vagy kétes tartalom jelzésére,[4][5] illetve referenciajelként vagy lábjegyzetjelzőként szolgál.[6] Különféle speciális kontextusokban más felhasználási területei is vannak.

Használata szöveges megjegyzésekben

A modern tőrszimbólum az obelusz egy változatából származik, amelyet eredetileg sima vonal (−) vagy egy vagy két pontból álló vonal ábrázolt ⨪ ÷.[7] Vasból készült sütőnyársat, nyílvesszőt vagy dárda hegyes végét jelképezte,[8] ami a kétes anyag felnyársalását vagy kivágását szimbolizálta.[9]

Eredetileg az ókori kéziratokban egy ilyen jelet (vagy egy egyszerű vonalat) használtak a hamisított vagy hamisnak vélt részek jelölésére; az ilyen széljegyzetek hozzáadásának gyakorlata obelizmus néven vált ismertté. A tőr szimbólum †, más néven obeliszk, az obeluszból származik, és ma is használják erre a célra.

Az obeluszról úgy vélik, hogy a homéroszi tudós, Zenodotosz találta ki mint a szerkesztési szimbólumok rendszerének egyik tagját. Ezek a homéroszi eposzok kézirataiban[9] a kérdéses vagy hibás szavakat vagy szövegrészeket jelölték. A rendszert tovább finomította tanítványa, bizánci Arisztophanész, aki először vezette be a csillagot, és egy ⊤-ra emlékeztető szimbólumot használt az obeluszra; végül pedig Arisztarkhosz, akiről az Arisztarkhosz-féle szimbólum nevet kapta.[10][11]

A matematikában

Plusz és mínusz. Az obeluszt – vagy osztásjelet – a mínusz jel változataként használták a Næringsoppgave 1 nevű hivatalos norvég kereskedelmi nyilatkozat űrlapjának kivonatán a 2010-es adóévre vonatkozóan

Az obelusz vízszintes vonalat, fölötte és alatta ponttal (÷) először Johann Rahn svájci matematikus használta az osztás szimbólumaként Teutsche Algebra című könyvében 1659-ben. Ebből született a modern matematikai szimbólum ÷, amelyet az angol nyelvű országokban osztásjelként használnak.[12][13] Ez a használat, bár az angol nyelvű országokban elterjedt, nem univerzális és nem ajánlott: az ISO 80000-2 szabvány a matematikai jelölésekre csak a szoliduszt (/) vagy a tört sávot ajánlja az osztáshoz, vagy a kettőspontot (:) arányokhoz; azt mondja ki, hogy a ÷ jelet „nem szabad használni” az osztásra.[14]

Az obelusznak ezt a formáját időnként a kivonás matematikai szimbólumaként is használják Észak-Európában; Európa bizonyos részein (beleértve Norvégiát és egészen a közelmúltig Dániát is).[15] Olaszországban, Lengyelországban és Oroszországban ezt a jelölést a mérnöki szakokban néha értéktartomány jelölésére használják.[16]

Egyes kereskedelmi és pénzügyi dokumentumokban, különösen Németországban és Skandináviában, az obelusz egy másik formája – a kereskedelmi mínusz jel – az osztási művelet negatív maradékának jelzésére szolgál.[17][18]

Hivatkozások

  1. szerk.: R. E. Allen: The Concise Oxford Dictionary, 817. o. (1993. szeptember 4.) 
  2. szerk.: R. E. Allen: The Concise Oxford Dictionary, 816. o. (1993. szeptember 4.) 
  3. Weisstein: Division (angol nyelven). mathworld.wolfram.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 26.)
  4. Wolf, Friedrich August. Prolegomena to Homer, 1795 ford.: Anthony Graton:. Princeton University Press, 63, 202–203. o. (2014. szeptember 4.). ISBN 9781400857692 
  5. Howatson, M. C.. Obelos, The Oxford Companion to Classical Literature. Oxford University Press (2013. szeptember 4.). ISBN 9780191073014 
  6. The Chambers Dictionary. Allied Publishers, 1117. o. (1998. szeptember 4.). ISBN 9788186062258 
  7. Merriam-Webster's collegiate dictionary. Merriam-Webster, Inc, 855. o. (2003). ISBN 978-0-87779-809-5 „obelos.” 
  8. szerk.: William Harrison Ainsworth: The New monthly magazine. Chapman and Hall, 1. o. (1862) 
  9. a b Harold P. Scanlin.szerk.: Alison Salvesen: A New Edition of Origen's Hexapla: How It Might Be Done, Origen's Hexapla and fragments: papers presented at the Rich Seminar on the Hexapla, Oxford Centre for Hebrew and Jewish Studies, 25th-3rd August. Mohr Siebeck, 439. o. (1998). ISBN 978-3-16-146575-8 
  10. Paul D. Wegner. A student's guide to textual criticism of the Bible. InterVarsity Press, 194. o. (2006). ISBN 978-0-19-814747-3 
  11. George Maximilian Anthony Grube. The Greek and Roman critics. Hackett Publishing, 128. o. (1965). ISBN 978-0-87220-310-5 
  12. Math Words, pg 7. Math Words Alphabetical Index. [2011. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 26.)
  13. Division. www.mathsisfun.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 26.)
  14. ISO 80000-2, Section 9 "Operations", 2-9.6
  15. A history of mathematical notations (two volumes bound as one), Dover, <https://books.google.com/books?id=fNVYTRBTIJ8C&pg=PA270>. Reprint of 1928 edition.
  16. 6. Writing Systems and Punctuation, The Unicode® Standard: Version 10.0 – Core Specification. Unicode Consortium, 280, Obelus. o. (2017. június 1.) 
  17. Johann Philipp Schellenberg. Kaufmännische Arithmetik oder allgemeines Rechenbuch für Banquiers, Kaufleute, Manufakturisten, Fabrikanten und deren Zöglinge, 213. o. (1825. szeptember 4.) 
  18. Leif Halvard Silli: Commercial minus as italic variant of division sign in German and Scandinavian context. Unicode.org. [2019. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 4.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Obelus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.