Olajzöld zacskósmadár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Psarocolius atrovirens (Lafresnaye & d'Orbigny, 1838) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Olajzöld zacskósmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Olajzöld zacskósmadár témájú kategóriát. |
Az olajzöld zacskósmadár (Psarocolius atrovirens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj.[1][2]
Magyar neve, forrással nincs megerősítve.
Rendszerezése
A fajt Frédéric de Lafresnaye és Alcide d’Orbigny írták le 1838-ban, a Cassicus nembe Cassicus atro-virens néven.[3]
Előfordulása
Dél-Amerikában, az Andok keleti lejtőin, Bolívia és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 33-42 centiméter, testtömege 157-300 gramm.[3]
Életmódja
Ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket, gyümölcsöket és nektárt is fogyaszt.[3]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 2.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe
Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
