Oligotróf síklápok

Az oligotróf síklápok társulástani rendje (Caricetalia fuscae Koch 1926 em. Klika 1934) a tőzegmohás síklápok és dagadólápok semlyéktársulásai közül alapvetően a síklápok és a láprétek növénytársulásait fogja közös rendszertani kategóriába.

Oligotrófnak az olyan síklápokat nevezzük, amelyeket csekély ásványi anyagtartalmú, jellemzően mészszegény víz táplál. Ilyenek főleg a feltöltődő lápok (németül: Verlandungsmoore) és az átszivárgásos lápok (németül: Durchströmungsmoore) között fordulnak elő.

A láprétek általában égeres láperdők helyén vagy a lápi szukcessziósor kezdeti tagjaiként alakulnak ki lefolyástalan, pangó vizes területeken.

A feketesásos láprétek az egész euroszibériai régióban elterjedt, alacsonysásos tőzegképző társulások. Közép-Európában elsősorban a középhegységekben és a dagadólápokat övező nyíltvizes zóna, az úgynevezett lagg szegélyén alakulnak ki — a Kárpát-medencében az alábbi élőhelyeken:

• szilikátos alapkőzetű hegyvidékek forráslápos vagy lefolyástalan völgyeiben,
• a Dunántúlon és az Alföldön a savanyú homokterületek magas talajvizű buckaközeiben,
• elláposodó holtágakban.

Jellemző rájuk a semlyéklakó tőzegmohák tömeges megjelenése.

Fő társulásalkotó fajuk a fekete sás (Carex nigra).

A rendnek Magyarországról egy társuláscsoportját ismerjük:

• fekete sásos láprétek (Caricion fuscae Koch 1926 em. Klika 1934) hét növénytársulással.

• Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai
• Lájer, 1998: Lájer Konrád, 1998: Bevezetés a magyarországi lápok vegetáció-ökológiájába. Tilia 6: 84-238.