Papposz-tétel

A Papposz-tétel a projektív geometria fontos tétele. Azt mondja ki, hogy ha egy egyenesen felveszünk három pontot, A {\displaystyle A} -t, B {\displaystyle B} -t és C {\displaystyle C} -t, és egy másik egyenesen is felveszünk három pontot, A {\displaystyle A'} -t, B {\displaystyle B'} -t és C {\displaystyle C'} -t, akkor az A B {\displaystyle AB'} és az A B {\displaystyle A'B} egyenes metszete, a B C {\displaystyle BC'} és a B C {\displaystyle B'C} egyenes metszete meg az A C {\displaystyle AC'} és az A C {\displaystyle A'C} metszete egy egyenesre esik.

A tétel a testre épített projektív geometriákban teljesül. Ha a koordináták más ferdetestből valók, akkor nem érvényes.[1] A Pascal-tétel speciális esete, ahol a kúpszelet két egyenesre redukálódik.

Duálisan, ha a {\displaystyle a} , b {\displaystyle b} és c {\displaystyle c} egy ponton mennek át, és a {\displaystyle a'} , b {\displaystyle b'} és c {\displaystyle c'} is egy ponton mennek át, akkor az a b {\displaystyle a\cap b'} pontot az a b {\displaystyle a'\cap b} ponttal összekötő egyenes, a b c {\displaystyle b\cap c'} pontot a b c {\displaystyle b'\cap c} ponttal összekötő egyenes meg a az a c {\displaystyle a\cap c'} pontot az a c {\displaystyle a'\cap c} ponttal összekötő egyenes egy ponton megy át.

A Papposz-konfigurációt olyan egyenesek és pontok alkotják, amik a tételben szerepelnek. 9 pontot, 9 egyenest tartalmaz, és önduális. Illeszkedési gráfja egy 18 csúcsú és 27 élű távolságreguláris páros gráf.

Ekvivalens alakjai

A Papposz-tétel és duálisának a következő ekvivalens megfogalmazásai ismertek:

  • Ha egy hatszög csúcsai felváltva két egyenes valamelyikére illeszkednek, akkor a szemközti oldalpárok metszetei egy egyenesre illeszkednek.[2]
  • Tekintsük a következő mátrixot:
A B C A B C X Y Z {\displaystyle {\begin{Vmatrix}A&B&C\\A'&B'&C'\\X&Y&Z\end{Vmatrix}}}
Ha ebben a mátrixban az első két sor és a hat diagonális egy egyenesre illeszkedik, akkor a harmadik sor is. Vagyis, ha A B C {\displaystyle ABC} , A B C {\displaystyle A'B'C'} , A B Z {\displaystyle AB'Z} , B C X {\displaystyle BC'X} , C A Y {\displaystyle CA'Y} , X B C {\displaystyle XB'C} , Y C A {\displaystyle YC'A} , és Z A B {\displaystyle ZA'B} egyenesek, akkor X Y Z {\displaystyle XYZ} is egyenes. A megfordításához az egyenesek vonalkoordinátáit kell beírni.[3]
  • Adva legyen két egyenes, rajtuk három-három kijelölt ponttal. Ha ezeket párba állítjuk, akkor a nem párba állított pontokat összekötő egyenesek metszéspontjai egy egyenesre esnek.[4]
  • Ha A B {\displaystyle AB} , C D {\displaystyle CD} és E F {\displaystyle EF} egy ponton mennek át, és D E {\displaystyle DE} , F A {\displaystyle FA} és B C {\displaystyle BC} is egy ponton mennek át, akkor A D {\displaystyle AD} , B E {\displaystyle BE} és C F {\displaystyle CF} is egy ponton mennek át.[3]

Bizonyítása

A Papposz-tétel bizonyítása ekvivalens a duálisával. Ehhez koordinátageometriai eszközöket használunk.

Válasszuk a koordináta-rendszert úgy, hogy C=(1,0,0), C'=(0,1,0), X=(0,0,1), A=(1,1,1) legyen. Ekkor AC, AC', AX egyenlete: x_2=x_3, x_1=x_3, x_2=x_1. Ekkor B=(p,1,1), B'=(1,q,1), Y=(1,1,r), ahol p, q, r nullelemtől és egységelemtől különböző testelemek. Ekkor XB, C'B', CY egyenletei rendre x_1=px_2, x_2=qx_3, x_3=rx_1. Ezek akkor és csak akkor mennek át egy ponton, ha pqr=1. A feltétel szerint CB', C'B és XY egy ponton mennek át, ha x_2=qx_1, x_1=px_3, x_3=rx_2 és qpr=1. Mivel a test kommutatív, ezért qpr=pqr=1.

A bizonyítás nem működik kommutativitás nélkül. Felvetődik a kérdés, hogy nincs-e más bizonyítás, ami kiterjeszti a tétel érvényességét más síkokra is. Gerhard Hessenberg német matematikus belátta, hogy a Papposz-tételből levezethető a Desargues-tétel. Általában, a Papposz-tétel ekvivalens azzal, hogy a projektív geometria kommutatív testre épített. Nem teljesül nem kommutatív ferdetestekre épített terekben, vagy nem Desargues-síkokon.

Források

  1. Coxeter, pp. 236-7
  2. Coxeter, p. 231
  3. a b Coxeter, p. 233
  4. Whicher, chapter 14
  • Coxeter, Harold Scott MacDonald (1969), Introduction to Geometry (2nd ed.), New York: John Wiley & Sons, ISBN 978-0-471-50458-0
  • Whicher, Olive (1971), Projective Geometry, Rudolph Steiner Press, ISBN 0-85440-245-4
  • Matematika Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap