Paralelogrammaazonosság

A paralelogrammaazonosság egy elemi geometriai tétel, ami összefüggést állapít meg a paralelogramma oldalai és átlói között. A tételnek további következményei is vannak a komplex számok és a skalárszorzatos vektorterek körében. Egy (V, ||.|| ) normált vektortérben paralelogrammaazonosságnak nevezzük a következő formulát:

f , g V : | | f + g | | 2 + | | f g | | 2 = 2 | | f | | 2 + 2 | | g | | 2 {\displaystyle \forall f,g\in V:||f+g||^{2}+||f-g||^{2}=2||f||^{2}+2||g||^{2}\;}

A formális azonosság geometriai elnevezése arra az analógiára utal, hogy a kétdimenziós euklideszi térben bármely paralelogrammában az átlók hosszának négyzetösszege megegyezik a oldalak hosszának négyzetösszegével.

Geometriai alkalmazás

Állítás

Ha egy paralelogramma oldalainak hossza a, b, és átlóinak hossza e, f, akkor

2 ( a 2 + b 2 ) = e 2 + f 2 . {\displaystyle 2\left(a^{2}+b^{2}\right)=e^{2}+f^{2}.}

Bizonyítás

Jelölések a bizonyításhoz

A Pitagorasz-tételből közvetlenül adódik. Bevezetjük a további h a {\displaystyle h_{a}} jelölést, ami az a oldalhosszhoz tartozó magasság. A Pitagorasz-tétel kétszeri alkalmazásával:

( a + q ) 2 + h a 2 = e 2 {\displaystyle (a+q)^{2}+h_{a}^{2}=e^{2}}
( a q ) 2 + h a 2 = f 2 {\displaystyle (a-q)^{2}+h_{a}^{2}=f^{2}}

A két egyenlőség összeadásával adódik, hogy 2 ( a 2 + q 2 + h a 2 ) = e 2 + f 2 {\displaystyle 2(a^{2}+q^{2}+h_{a}^{2})=e^{2}+f^{2}} A Pitagorasz-tétel harmadik alkalmazásával q 2 + h a 2 = b 2 {\displaystyle q^{2}+h_{a}^{2}=b^{2}} következik, amivel a tétel bizonyítása kész.

A koszinusztétel szerint:

e 2 + f 2 = ( a 2 + b 2 2 a b   cos ( β ) ) + ( c 2 + b 2 2 c b   cos ( γ ) ) = 2 ( a 2 + b 2 ) {\displaystyle {\begin{aligned}e^{2}+f^{2}&=(a^{2}+b^{2}-2ab\ \cos(\beta ))+(c^{2}+b^{2}-2cb\ \cos(\gamma ))\\&=2(a^{2}+b^{2})\end{aligned}}} ,

mivel c = a {\displaystyle c=a} és cos ( γ ) = cos ( π β ) = cos ( β ) {\displaystyle \cos(\gamma )=\cos(\pi -\beta )=-\cos(\beta )} .

Az a {\displaystyle {\vec {a}}} és b {\displaystyle {\vec {b}}} vektorok által kifeszített parallelogramma

A koordinátageometriában már megjelennek vektorok a bizonyításban:

Legyen e = a + b {\displaystyle \color {red}{\vec {e}}\color {black}={\vec {a}}+{\vec {b}}} és f = a b {\displaystyle \color {blue}{\vec {f}}\color {black}={\vec {a}}-{\vec {b}}} , ekkor

e 2 + f 2 = a 2 + 2 a b + b 2 + a 2 2 a b + b 2 = 2 a 2 + 2 b 2 {\displaystyle \color {red}e^{2}\color {black}+\color {blue}f^{2}\color {black}=\color {red}a^{2}+2{\vec {a}}\cdot {\vec {b}}+b^{2}\color {black}+\color {blue}a^{2}-2{\vec {a}}\cdot {\vec {b}}+b^{2}\color {black}=2a^{2}+2b^{2}} .

Általánosítás és megfordítás

Tetszőleges síknégyszögben a szokásos jelölésekkel:

a 2 + b 2 + c 2 + d 2 = e 2 + f 2 + 4 x 2 , {\displaystyle a^{2}+b^{2}+c^{2}+d^{2}=e^{2}+f^{2}+4x^{2},}

ahol x {\displaystyle x} az átlók középpontjai közötti távolság. Paralelogramma esetén az átlók felezik egymást, a felezőpontok egybeesnek, így távolságuk nulla, tehát x = 0 {\displaystyle x=0} , és adódik speciális esetben a paralelogrammaazonosság.

Megfordítva, ha teljesül a paralelogrammaazonosság, akkor x = 0 {\displaystyle x=0} . Tehát az átlók felezik egymást, ami a paralelogramma egyik ekvivalens definíciója.

Komplex számok

Állítás

Ha z, w komplex számok, akkor:

2 ( | z | 2 + | w | 2 ) = | z + w | 2 + | z w | 2 . {\displaystyle 2\left(|z|^{2}+|w|^{2}\right)=|z+w|^{2}+|z-w|^{2}.}

Bizonyítás

A komplex számokat a Gauß-féle számsíkon tekintve z és w paralelogrammát feszítenek ki, aminek átlói z+w és z-w. Erre lehet alkalmazni a geometriai bizonyítást.

Számolással is lehet bizonyítani: Tudjuk, hogy | z | 2 = z z ¯ {\displaystyle \left|z\right|^{2}=z{\overline {z}}} . Ezzel:


| z + w | 2 + | z w | 2 = ( z + w ) ( z + w ) ¯ + ( z w ) ( z w ) ¯ {\displaystyle \left|z+w\right|^{2}+\left|z-w\right|^{2}=(z+w){\overline {(z+w)}}+(z-w){\overline {(z-w)}}}
= ( z + w ) ( z ¯ + w ¯ ) + ( z w ) ( z ¯ w ¯ ) {\displaystyle =(z+w)({\overline {z}}+{\overline {w}})+(z-w)({\overline {z}}-{\overline {w}})}
= ( z z ¯ + w z ¯ + z w ¯ + w w ¯ ) + ( z z ¯ w z ¯ z w ¯ + w w ¯ ) {\displaystyle =(z{\overline {z}}+w{\overline {z}}+z{\overline {w}}+w{\overline {w}})+(z{\overline {z}}-w{\overline {z}}-z{\overline {w}}+w{\overline {w}})}
= 2 z z ¯ + 2 w w ¯ {\displaystyle =2z{\overline {z}}+2w{\overline {w}}}
= 2 | z | 2 + 2 | w | 2 {\displaystyle =2\left|z\right|^{2}+2\left|w\right|^{2}}

Az azonosságot teljesítő normált terek

Nem minden normált térben igaz az azonosság. Ellenben minden skalárszorzatos V tér esetén az ||x||:=<x,x> generált normával ellátva V paralelogrammaazonosságos tér. A megfordítás is igaz: Ha ||.|| olyan norma V felett, mellyel teljesül a paralelogrammaazonosság, akkor ||.|| segítségével definiálható V-n skalárszorzat (ez a Neumann-Jordan-tétel).

A paralelogrammaazonosságnak nagy jelentősége van az absztrakt függvényterek tárgyalásánál. Megmutatható például, hogy egy Banach-tér pontosan akkor Hilbert-tér, ha teljesül benne a paralelogrammaazonosság.

Állítás

Skalárszorzatos vektorterekben, vagy legalábbis pozitív szemidefinit skalárszorzattal ellátott vektorterekben

x + y 2 + x y 2 = 2 ( x 2 + y 2 ) {\displaystyle \|x+y\|^{2}+\|x-y\|^{2}=2(\|x\|^{2}+\|y\|^{2})}

ahol x = x , x {\displaystyle \|x\|={\sqrt {\langle x,x\rangle }}} a skalárszorzat által indukált norma, vagy félnorma.

Bizonyítás

A bizonyításhoz csak annyit használunk fel, hogy a skalárszorzat a vektorok összeadására mindkét argumentumában lineáris. Emiatt

x + y 2 + x y 2 = x + y , x + y + x y , x y {\displaystyle \|x+y\|^{2}+\|x-y\|^{2}=\langle x+y,x+y\rangle +\langle x-y,x-y\rangle }
= x , x + y + y , x + y   +   x , x y y , x y {\displaystyle =\langle x,x+y\rangle +\langle y,x+y\rangle \ +\ \langle x,x-y\rangle -\langle y,x-y\rangle }
= x , x + x , y + y , x + y , y   +   x , x x , y y , x + y , y {\displaystyle =\langle x,x\rangle +\langle x,y\rangle +\langle y,x\rangle +\langle y,y\rangle \ +\ \langle x,x\rangle -\langle x,y\rangle -\langle y,x\rangle +\langle y,y\rangle }
= 2 x , x + 2 y , y = 2 ( x 2 + y 2 ) {\displaystyle =2\langle x,x\rangle +2\langle y,y\rangle =2(\|x\|^{2}+\|y\|^{2})}

Megfordítás

A megfordítás következik a Jordan–Neumann-tételből: Ha egy ( V , ) {\displaystyle (V,\|{\cdot }\|)} vektortérben teljesül a paralelogrammaazonosság, akkor létezik egy , {\displaystyle \langle {\cdot },{\cdot }\rangle } skalárszorzat, ami ezt a normát indukálja. Ez azt jelenti, hogy minden x V {\displaystyle x\in V} esetén

x = x , x . {\displaystyle \|x\|={\sqrt {\langle x,x\rangle }}.}

Ez a skalárszorzat polarizációs formulával számítható. Valós esetben:

x , y = 1 4 ( x + y 2 x y 2 ) {\displaystyle \langle x,y\rangle ={\frac {1}{4}}\left({\|x+y\|^{2}-\|x-y\|^{2}}\right)}

és komplex esetben:

x , y = 1 4 ( x + y 2 x y 2 ) + i 4 ( x + i y 2 x i y 2 ) . {\displaystyle \langle x,y\rangle ={\frac {1}{4}}\left(\|x+y\|^{2}-\|x-y\|^{2}\right)+{\frac {i}{4}}\left(\|x+iy\|^{2}-\|x-iy\|^{2}\right).}

Hivatkozások

  • Szőkefalvi-Nagy Béla, Valós függvények és függvénysorok, Tankönyvkiadó, Budapest, 1972
  • Mikolás Miklós, Valós függvénytan és ortogonális sorok, Tankönyvkiadó, Budapest, 1978
  • Dirk Werner: Funktionalanalysis. 6., korrigierte Auflage, Springer-Verlag, Berlin 2007, ISBN 978-3-540-72533-6, 203–204. oldal

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Parallelogrammgleichung című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

  • Matematika Matematikaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap