Rádióhullámok terjedése rossz hullámvezető közegben

A rádióhullámok gyakorlati alkalmazása során sokszor előfordul, hogy a terjedés nyomvonala nem ideális közegben történik. A gyakorlatban rossz hullámvezető közegnek számítanak az épületek, erdők, vagy bármilyen tereptárgy, ami a terjedés útvonalára esik. Nagyobb frekvenciákon a köd, eső is jelentős hatást gyakorol a terjedésre.

Olyan alkalmazásokban, ahol az átvitel a talaj vagy a víz szintje alatt történik, ott elengedhetetlen a rossz hullámvezető közegben való terjedés folyamatának ismerete.

A rossz hullámvezető közeg definíciója [1]

A rosszul vezető közegek két paraméterrel jellemezhetőek:

  • ε: dielektromos tényező (F/m)
  • σ: fajlagos ellenállás (S/m)

Az rosszul vezető közegben a terjedés során a rádióhullámok energiája elnyelődik, az elnyelődés során örvényáramok lépnek fel a közegben. Kétféle örvényáramot különböztetünk meg, eltolási és vezetési áramot. Az eltolási és vezetési áramok áramsűrűségének aránya a következőképp írható fel:

J e l t J v e z = 2 π ϵ ϵ 0 λ σ = ϵ 60 λ σ {\displaystyle {\frac {J_{elt}}{J_{vez}}}={\frac {2\pi \epsilon \epsilon _{0}}{\lambda \sigma }}={\frac {\epsilon }{60\lambda \sigma }}}

A rossz hullámvezető közegben történő terjedés leírásáhaz az álábbi két tényező használható:

n = 1 2 ( ϵ + ϵ 2 + ( 60 λ σ ) 2 ) {\displaystyle n={\sqrt {{\frac {1}{2}}{\biggl (}\epsilon +{\sqrt {\epsilon ^{2}+(60\lambda \sigma )^{2}}}{\biggr )}}}}

p = 1 2 ( ϵ + ϵ 2 + ( 60 λ σ ) 2 ) {\displaystyle p={\sqrt {{\frac {1}{2}}{\biggl (}-\epsilon +{\sqrt {\epsilon ^{2}+(60\lambda \sigma )^{2}}}{\biggr )}}}}

Terjedés rossz hullámvezető közegben [2]

A rádióhullámok rossz hullámvezető közegben való terjedés során megtartják merőleges struktúrájukat.

A rossz hullámvezető közegben elnyelés lép fel. Az elnyelés annál nagyobb, minél jobb elektromos vezetéssel rendelkezik a közeg. Ha Jvez>>Jelt, akkor a csillapítás a következő egyszerűsített alakkal írható fel:

δ = 2 π 30 σ λ = ω c p {\displaystyle \delta =2\pi {\sqrt {\frac {30\sigma }{\lambda }}}={\frac {\omega }{c}}p}

tehát az elnyelés növekszik a közeg fajlagos vezetésének növekedésével és a hullámhossz csökkenésével.

Rossz hullámvezető közegben a terjedési sebesség

v = c n {\displaystyle v={\frac {c}{n}}}

Rossz hullámvezető közegben a terjedés során az elektromos és a mágneses tér között időben

ϕ V = a r c t g p n {\displaystyle \phi _{V}=arctg{\frac {p}{n}}}

térben pedig

ϕ T = λ B ϕ V {\displaystyle \phi _{T}=\lambda _{B}\phi _{V}}

fázistolás lép fel.

A rossz hullámvezető közegben a hullámhossz mindig kisebb, mint vákuumban, vagy levegőben:

λ B = λ n {\displaystyle \lambda _{B}={\frac {\lambda }{n}}}

Mivel az n értéke frekvenciafüggő, így a terjedési sebesség is frekvenciafüggő. Az ilyen közegeket diszpergáló közegnek is nevezzük. A jel diszpergáló közegben való terjedését a jelalak torzulása is kíséri. A hullám energiájának terjedése ettől eltérő, úgynevezett csoportsebességgel megy végbe:

v c s = c n + n ω {\displaystyle v_{cs}={\frac {c}{n+{\frac {n}{\omega }}}}}

Jegyzetek

  1. M.P. Doluhanov. Rádióhullámok terjedése (1978) 
  2. M.P. Doluhanov. Rádióhullámok terjedése (1978)