Szagos párlófű
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Agrimonia procera Wallr. | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szagos párlófű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szagos párlófű témájú médiaállományokat és Szagos párlófű témájú kategóriát. |
A szagos párlófű (Agrimonia procera) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó évelő gyógynövény.
Megjelenése
Akár 150 cm magasra is megnőhet, szára felálló. Erőteljes megjelenésű növény. Levelei szórt állásúak, félbeszárnyalt leveleinek széle fűrészes. Virágzata végálló fürt, virágai sárgák, kicsípett csúcsúak. A közönséges párlófűtől a kicsípett csúcsú szirmok, a szár egyféle hosszúságú szőrzete, a csak felső felében barázdált vacokkehely (hypanthium) (amely a közönséges párlófű esetében majdnem a tövéig barázdált), és az áltermések alakja különbözteti meg, amelyek harang alakúak. A teljes fajbizonyossághoz mindegyik bélyeg megvizsgálandó. Júniustól augusztusig virágzik. Termése júliustól októberig érik.
Előfordulása
Európában szubatlantikus területeken, Magyarországon szórványosan fordul elő, bár újabban (1990 után) több élőhelyét is megtalálták. A Kőszegi-hegység, a Keszthelyi-fennsík, a Bakony, a Bükk-vidék mellett a Kisalföldön és a Mátrában is fellelhető.[1][2] Régebben szerepelt a magyarországi veszélyeztetett fajok listáján, de ez inkább adathiányra utalt. A közönséges párlófűnél némileg hűvösebb éghajlatot kedvel.
Elnevezése
Több forrás említi az Agrimonia odorata Mill. nevet, mint az A. procera szinonimáját, azonban erről a névről az 1960-as években bebizonyosodott, hogy a kis-ázsiai A. repens L.-re vonatkozik. Helytálló szinonim nevei: A. odorata auct. (non Mill.), A. eupatoria subs. procera (Wallr.) Arrh. in Fries (1842), A. eupatoria subs. odorata (Mill.) Hook.f. (1870), A. glandulosa (Simk.) (1882) és A. leroyi Sennen (1928).
Jegyzetek
- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
Források
- Király Gergely-Király Angéla: Az Agrimonia procera Wallr. előfordulása Magyarországon. Flora Pannonica 2(2): 7-24 (2004)
- Catalogue of life Hozzáférés: 2013-01-11
További információk
- Növényhatározó - Szagos párlófű Archiválva 2012. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Agrimonia procera (angol) Archiválva 2013. március 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
