Tal-Wejter torony

Tal-Wejter torony
OrszágMálta
TelepülésBirkirkara
Építés éve1710
Típustorony
Elhelyezkedése
Tal-Wejter torony (Málta)
Tal-Wejter torony
Tal-Wejter torony
Pozíció Málta térképén
é. sz. 35° 53′ 50″, k. h. 14° 28′ 02″35.897166666667, 14.46719444444435.897167°N 14.467194°EKoordináták: é. sz. 35° 53′ 50″, k. h. 14° 28′ 02″35.897166666667, 14.46719444444435.897167°N 14.467194°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Tal-Wejter torony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Tal-Wejter torony (máltaiul: Torri tal-Wejter) kis őrtorony Birkirkarában, Máltán. A tornyot Ramon Perellos y Roccaful, a máltai lovagrend 64. nagymestere építtette[1] 1710-ben rendtársai – Foulet kapitány és D'Argens parancsnok – javaslatára,[2] a Birkirkara régió szárazföldi területeinek felügyeletére. A torony a San Ġwannból és San Ġiljanból Birkirkarába vezető kereskedelmi úton állt, ami a 18. század elején gyéren lakott terület volt. Ez napjainkra teljesen megváltozott, Birkirkara ma Málta legnagyobb népességű régiója, a növekvő jólét hatására a területen sok település jött létre, és a torony tőszomszédságába is új lakóházak épültek.

A Tal-Wejter torony eredetileg négyzetes alaprajzú, kétszintes, lapostetős építmény volt, tetején magas mellvéd futott körbe, amit dobozos dobónyílások (machikolácio) szabdaltak. Bejárata középkori stílusú boltíves ajtó. A torony egy részét 1968-ban illegálisan lebontották, majd a Società Dun Filippu Borgia szervezet újjáépítette. Az újjáépítés során a magas mellvédhez mennyezet is épült, így a torony ma háromszintes, az eredeti dobónyílásokból kettő maradt meg.[3] Magántulajdonban van, állapota folyamatosan romlik, megvásárolható. A Máltai Környezetvédelmi és Tervezési Hatóság 2012-ben 2. fokozatú nemzeti műemlékké nyilvánította. [4][5][6]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Tal-Wejter Tower című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ Darke, Diana. Stealing from the Saracens: How Islamic Architecture Shaped Europe. Oxford University Press, 265. o. (2020. szeptember 8.). ISBN 9781787383050 
  2. ↑ Bliet u Rħula Maltin, Second Volume (maltese nyelven). Klabb Kotba Maltin, 85. o. (2002. szeptember 8.). ISBN 99932-39-16-X 
  3. ↑ „Two Historical gems that could be no more...”, The Malta Independent, 2008. október 1.. [2015. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  4. ↑ Protection granted to a further 29 buildings and sites. Malta Environment and Planning Authority . [2014. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ „Mepa schedules a range of properties”, Times of Malta, 2012. január 31.. [2015. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  6. ↑ 22 Historical properties scheduled. The Malta Independent, 2012. január 12.
Sablon:Málta lovagkori erődtornyai
  • m
  • v
  • sz
Málta lovagkori őrtornyai
Wignacourt-tornyok
Wignacourt-torony · Szent Tamás-torony · Szent Lucián-torony · Marsalforn torony · Szent Mária-torony · Santa Maria delle Grazie-torony
Lascaris-tornyok
De Redin-tornyok
További ispotályos tornyok
Magánépítésű őrtornyok