Vlagyiszlav Petrovics Krapivin

Vlagyiszlav Petrovics Krapivin
Született	1938. október 14.[1][2][3][4] Tyumeny
Elhunyt	2020. szeptember 1. (81 évesen)[5][1][4] Jekatyerinburg[5]
Állampolgársága	szovjet (1938–1991) orosz (1991–2020)
Foglalkozása	író gyermekkönyvíró újságíró forgatókönyvíró sci-fi író prózaíró neveléstudós tanár költő
Iskolái	Uráli Állami Egyetem (1956–)
Kitüntetései	Vlagyimir Iljics Lenin születésének 100. évfordulójának emlékére adott jubileumi érem Jubilee Medal "300 Years of the Russian Navy" Jekatyerinburg díszpolgára Lenin Komsomol Prize (1974) Aelita-díj (1983) Munka Vörös Zászló érdemrendje (1984) Barátság Rendje (1989) Prize Alexander Green (2001) Dmitry Mamin-Sibiryak prize (2003) Knights of fiction (2003) Becsületrend (2009) honorary citizen of Sverdlovsk Oblast (2013)
Halál oka	tüdőgyulladás
Sírhelye	Shirokorechenskoe Cemetery
weboldal IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyiszlav Petrovics Krapivin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vlagyiszlav Petrovics Krapivin, oroszul: Владислав Петрович Крапивин (Tyumeny, 1938. október 14. – Jekatyerinburg, 2020. szeptember 1.) orosz ifjúsági és tudományos-fantasztikus író.

Az Urali Állami Egyetemen szerzett újságírói diplomát, ezután előbb a Vecsernyij Szverdlovszk, majd éveken át az Uralszkij Szledopit című lapok munkatársa volt. 1965-től teljesen az irodalomnak szentelte magát. Első kötete, a Рейс "Ориона" Szverdlovszkban jelent meg 1962-ben. Termékeny író volt, több, mint kétszáz megjelent mű köthető hozzá, ezek közül számost más nyelvekre is lefordítottak.

1961-ben alapította meg a Каравелла nevű csoportot, amely fő tevékenysége a gyerekek számára az újságírás, a vívás, a vitorlázás és minden egyéb tengerészeti tevékenység népszerűsítése. A csoport mind a mai napig létezik, vezetői a csoport egykori, ma már felnőtt tagjai közül kerülnek ki.

2020. augusztus 10-én került kórházba tüdőgyulladással, állapota hamarosan romlani kezdett, s szeptember 1-én elhunyt.

Számos irodalmi elismerés, köztük az Aelita-díj birtokosa volt.

• A párbajtőrös fiú (ifjúsági regény, Delfin könyvek, 1978, ISBN 963111497X)
• A bátyám elé megyek (novella, Galaktika 39., 1980)
• Öreg ház (novella, Galaktika 369., 2020)
• Kürt hív a messzeségbe… (novella, Galaktika 373., 2021)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladislav Krapivin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Weboldala orosz nyelven
• Krapivin a livejournal.com-on
• Életrajza a fantlab.ru-n, munkái részletes bibliográfiájával
• Adatlapja az isfdb.org-on

Ez az orosz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!