Marčani
| Marčani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Csázma |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43240 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 89 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 132 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 46″, k. h. 16° 31′ 26″45.746, 16.52445.746000°N 16.524000°EKoordináták: é. sz. 45° 44′ 46″, k. h. 16° 31′ 26″45.746, 16.52445.746000°N 16.524000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marčani falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Csázmához tartozik.
Fekvése
Belovártól légvonalban 30, közúton 41 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re nyugatra, a Csázmát Ivanić-Graddal összekötő 43-as számú főúttól északra, Sovari és Donji Lipovčani között, a megyehatáron fekszik.
Története
Az innen nyugatra fekvő, a marčai középkori ágoston rendi kolostor alapjain 1598-ban épített és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt marčai pravoszláv (később görög katolikus) kolostor jobbágyfaluja volt. Novi Kmeti és Marcha összeolvadásából jött létre. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Marcha” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Marchani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Marchani” néven 5 házzal, 28 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Csázmai járásának része lett. A településnek 1857-ben 119, 1910-ben 182 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941-ben a németbarát Független Horvát Állam, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A fiatalok elvándorlása miatt lakossága csökkent. 1991-től a független Horvátország része. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 103 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból éltek.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 119 | 116 | 103 | 130 | 158 | 182 | 169 | 168 | 193 | 203 | 192 | 143 | 129 | 129 | 116 | 103 |
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 409. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- A város hivatalos oldala (horvátul)
- Csázma turisztikai irodájának oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
Horvátország-portál
Földrajzportál
