Kristin Otto

Kristin Otto
Személyes adatok
Születési dátum	1966. február 7. (58 éves)
Születési hely	Lipcse, Szászország, NDK
Állampolgárság	NDK
Magasság	185 cm
Testsúly	70 kg
Versenyzői adatok
Versenyszám	gyors, hát, pillangó
A Wikimédia Commons tartalmaz Kristin Otto témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

NDK színeiben Úszás Olimpiai játékok arany 1988, Szöul 50 m gyors arany 1988, Szöul 100 m gyors arany 1988, Szöul 100 m pillangó arany 1988, Szöul 100 m hát arany 1988, Szöul 4 × 100 m gyors arany 1988, Szöul 4 × 100 m vegyes Világbajnokság arany 1982, Guayaquil 100 m hát arany 1982, Guayaquil 4 × 100 m vegyes arany 1982, Guayaquil 4 × 100 m gyors arany 1986, Madrid 100 m gyors arany 1986, Madrid 200 m vegyes arany 1986, Madrid 4 × 100 m gyors arany 1986, Madrid 4 × 100 m vegyes ezüst 1986, Madrid 50 m gyors ezüst 1986, Madrid 100 m pillangó Európa-bajnokság arany 1983, Róma 4 × 100 m gyors arany 1983, Róma 4 × 200 m gyors ezüst 1983, Róma 100 m gyors arany 1987, Strasbourg 100 m gyors arany 1987, Strasbourg 100 m hát arany 1987, Strasbourg 100 m pillangó arany 1987, Strasbourg 4 × 100 m gyors arany 1987, Strasbourg 4 × 100 m vegyes arany 1989, Bonn 100 m hát arany 1989, Bonn 4 × 100 m vegyes bronz 1989, Bonn 200 m hát Barátság játékok arany 1984, Moszkva 100 m gyors arany 1984, Moszkva 200 m gyors arany 1984, Moszkva 4 × 100 m gyors ezüst 1984, Moszkva 100 m hát bronz 1984, Moszkva 200 m hát

Kristin Otto (Lipcse, 1966. február 7. –)^[1] olimpiai bajnok német úszó. Leginkább arról híres, hogy ő volt az első nő, aki hat aranyérmet szerzett egyetlen olimpián, ezt az eredményt az 1988-as szöuli játékokon érte el.^[2][3] Továbbá Otto volt az első nő, aki rövid pályán egy percen belül úszta le a 100 métert háton,^[2] az Indiana University nemzetközi rövid pályás versenyén, 1983-ban.^[4]

Otto Kelet-Németországban, Lipcsében született, és 12 évesen kezdett úszni egy keletnémet sportakadémián. Tizenhat éves volt, amikor részt vett élete első világbajnokságán, az 1982-es úszó-világbajnokságon, ahol aranyérmet nyert 100 méteres hátúszásban és két további aranyérmet a keletnémet csapattal 4 × 100 méteres váltóban.

1982 után edzőket váltott. A következő Európa-bajnokságon, 1983-ban második lett 100 méteres gyorsúszásban a szintén keletnémet Birgit Meineke mögött.

1984-ben világrekordot állított fel 200 méteres gyorsúszásban. Az 1984. évi nyári olimpiai játékokon aranyéremre számított, de ez elérhetetlenné vált a 14, a keleti blokkhoz tartozó ország (köztük az NDK) bojkottja miatt. 1985-ben csigolyatörést szenvedett, ez távol tartotta őt az év nagy részének teljesítésétől és az Európa-bajnokságtól.

Az 1986-os madridi világbajnokságon tért vissza a versenyúszáshoz, ahol 4 arany- (100 m gyors, 200 m vegyes, 4 × 100 m vegyes váltó, 4 × 100 m gyorsváltó) és 2 ezüstérmet (50 m gyors, 100 m pillangó) nyert. Sikere folytatódott az 1987-es Európa-bajnokságon is, ahol 5 aranyat nyert.

Az 1988-as szöuli olimpián újra remélhette az olimpiai arany megszerzését. 6 aranyérmet nyert, és világrekordot állított fel 50 m gyors, 100 m gyors, 100 m hát és 100 m pillangó versenyszámokban.^[5]

1989-ben visszavonult az úszástól.^[6] Jelenleg sportriporterként dolgozik a német televíziónál.

A Swimming World Magazine az év női úszójának nevezte meg 1984-ben, 1986-ban és 1988-ban.

Otto karrierjét összefüggésbe hozták a keletnémet atléták között széles körben elterjedt teljesítménynövelő drogokkal: egy korábbi csapattársa, Petra Schneider nyíltan elismerte, hogy használt tiltott doppingszereket. Ugyanakkor Otto leszögezte, hogy nem tudott róla, hogy doppingolták: „Az érmek az egyetlen emlékeztetők, hogy milyen keményen is dolgoztam. Ez nem csak a doppingnak köszönhető.”^[7]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Kristin Otto című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Kristin Otto profilja az Olympedia oldalán (angolul)

• Többszörös olimpiai aranyérmesek listája